HTML

Gazdasági, pénzügyi gondolatok

Mint a neve is mutatja, közérthető formában foglalkozom pénzzel, gazdasággal. Céges vagy magánpénzek, kérdés és igény esetén bármi más.

Friss topikok

Linkblog

2010.12.22. 02:12 Zsvars

Marad az öröklési illeték - céges tulajdonban lévő ingatlanok piaci értéken adóznak!

Szép Estét!

Rögtön vágjunk is a közepébe.

2010. január 1-től módosult az öröklési szabályozás. A céges tulajdonban lévő ingatlanok után, valamint a saját tőke egyes elemei után (jegyzett tőke, tőketartalék és ha jól tudom eredménytartalék) öröklési illetéket kell fizetni, ha a cég tulajdonosa - legyen teljes vagy résztulajdonos - elhalálozik.

Hogy ne legyen ennyire egyszerű, az ingatlanokat piaci értéken kell figyelembe venni - azaz az értékcsökkenés, amit korábban elszámolt a cég nem alkalmazható. A saját tőke elemek könyv szerinti értéken kerülnek be az illeték alapjába.

A konkrét illeték összegének kiszámításához a piaci értéken felül szükség van a rokonsági fok ismeretére. Közvetlen foknál, azaz az 1. csoportnál 11% az érték. Közvetlen rokonnak számít a szülő-gyerek viszony. A házastársi és testvéri viszony azonban NEM! Ők már a második csoportba tartoznak, ahol az illeték mértéke 20% körül van. A harmadik csoportba már a mindenki más tartozik, ahol az illeték 30% felett tanyázik.

Nézzünk egy életszagú példát. Egy családfő egész életében építette cégét, és nagyon szép sikereket ért el. Felépített egy családi házat, van egy kisebb bankszámlája és a cége. A cégének egy közel 1 mrd Ft értékű ingatlan van a birtokában, ahol gyártanak. A saját tőke értékével most nem törődünk.

A családfő rendkívül büszke - lehet is, hiszen sok mindent elért. Váratlanul elhalálozik, és az örökösök a magánvagyon mellett öröklik a céget is. Mindenki nyugodt volt a tudás hiányában, hiszen a média csak azt szajkózta, hogy a magánvagyon közvetlen ágon öröklési illeték mentes. A céges vagyonról szó nem volt. A családi ház és a bankszámla pipa, az után nem kell fizetni.

Viszont a céges ingatlan 1 mrd-ja után az APEH (most már NAVI/NAVH) 110 millió Ft-os számlát nyújt be a gyerekeknek. Puff neki. Mit lehet tenni, hiszen max. következő év májusáig be kell az egészet fizetni. Két megoldás lehetséges, ha nincs meg a pénz "csak úgy": valamit eladnak, vagy hitelt vesznek fel.

Nem hiszem, hogy különösebben kellene taglalni, hogy egyik sem a legideálisabb megoldás. (ja, az állam nem szokott lemondani a neki járó jussról, így végrehajtani fog ha nem fizetnek). Az eladással akár az egész cégnek vége lehet, míg a hitel kb. a kétszeresébe fog kerülni, azaz 220 millió Ft-ba.

Még felmerülhet, hogy az addigi nettó kivétekből sikerült a családfőnek még halála előtt összegyűjteni azt a 110 milliót. Ez persze az eddigi három közül a legjobb, de még mindig van jobb megoldás!

Az általam is forgalmazott - eddig már sokszor hivatkozott - termék alkalmas arra, hogy a cég költségén, azaz a bruttó keresetből teremtse meg a családfő az illeték összegét - nyilván még életében.

A fenti példánál maradva a 110 millió forintos illeték mondjuk 5 év alatt mindössze évi nettó 10 millió Ft kivét feláldozásával már megvalósítható!

Hát, nagyon nem mindegy.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy meddig marad meg ez a módosítás?

Úgy gondolom, hogy még nagyon sokáig. Miért? Mert a korábbi szabályozások -nem csak öröklés - miatt a nagy ingatlan vagyonok többsége cégben van. És az államot sem ejtették a fejére - nem fog lemondani ilyen mértékű bevételről.

Ha esetleg mégis eltörölnék az illetéket sem kell kétségbe esni, ekkor a termékben addig felhalmozott pénzösszeg szabadon felhasználható más célra is. (akár csak befektetni.)

Aki úgy érzi, hogy érdekli a megoldás - mert nem szeretné élete fő művét elveszejtésre ítélni, vagy valóban meg akarja oldani az öröklés kérdését - vagy csak egyszerűen fontosnak találja, nos várom kommentben a megkeresést!

Előző bejegyezésben vannak elérhetőségeim.

Üdvözlet a következő alkalomig.

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: hitel vállalkozás vállalkozóknak öröklési illeték céges ingatlan illeték


2010.12.22. 01:34 Zsvars

Nettó bér növekedés és nyugdíjprogram párhuzamosan

Szép Estét!

Már adós voltam ezzel a bejegyzéssel, lévén korábban ígértem, hogy felvázolok egy megoldást.

Azóta januártól már módosult a bér után fizetendő magánszja - ugyanakkor ahol értelmét látják, szerintem nem lehet akadálya a bevezetésnek.

Kénytelen vagyok visszautalni egy korábbi bejegyzésemre (menni vagy maradni) a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatban. Ahogy kifejtettem főképp demográfiai valamint világgazdasági okok miatt gond lehet az állami nyugdíjakkal a jövőben. Arról nem beszélve, hogy a kapitalizmus az öngondoskodásról szól, ami a nyugdíjakat is nyilván érinti.

Ennek megfelelően mindenkinek kell gondolnia arra, minél fiatalabbon annál jobb, hogy miből fog nyugdíjasan megélni. Elhiszem egyébként, hogy egy 20 éves fiatalembernek nem éppen az a legfontosabb dolga, hogy egy 60 éves miből fog megélni - csak ne felejtse el, hogy az a 60 éves is ő maga lesz.

Korábbi kollégám mondta azt, hogy mindenkiről a hozzá legközelebb lévő személy fog gondoskodni. Márpedig a legközelebb mindenkihez önmaga áll...

Visszatérve a mostani témára. Ténykérdés, hogy ez a bejegyzés főleg azoknak szól, akik bruttó 300.000 Ft felett kerestek, azaz a megnövekedett nettóval élni tudtak/tudnak. És persze a céges illetékeseknek, döntéshozóknak.

Ahogy már korábban is írtam, az általam forgalmazott termék pl. nyugdíj-programnak kimondottan alkalmas céges környezetben is, hiszen teljesen adó és járulékmentes mind a cégnek, mind a dolgozónak -utóbbinak a nevén van nyilvántartva a cég által fizetett összeg. És a nyugdíj felhasználásig is lehet használni a megtakarítást - ugyanis hitelhez fedezetet nyújt. (az éves megtakarítás 30-szorosát adják oda hitelként a bankok).

Innentől szerintem már sejthető a lényeg: amit a lecsökkenő szja-val nyer a dolgozó nettó, annak egy részét át lehet irányítani a nyugdíjprogramként működő termékbe. Sőt, a termékbe a nettóra jutó bruttó irányítható, és ha a cég hozzájárul akkor a ráeső céges járulék is (lévén járulékmentes a termék, így a cég összes költsége nem fog nőni.)

Konkrét példa

Legyen 500.000 Ft a bruttó bér. A következőkben szuperbruttó nélkül számolom az új nettót, hiszen 2 éven belül megszűnik. 2010-ben az 500 ezer bruttó 274.300 Ft nettó.

2011-ben, azaz idén, ugyanez az 500 ezer bruttó már 332.500 Ft-nak felel meg. (gyerekkedvezmény nélkül!)

Azaz a dolgozó 58.200 Ft-ot nyer rajta havonta.

Ha ebből a majdnem 60 ezer forintból mondjuk nettó 30.000 Ft-ot tesz félre a nyugdíjára a terméken keresztül, akkor a cég a nevére költségnövekedés nélkül éves szinten 687.500 Ft-ot fog neki a termékbe fizetni. És a nettó bére is megnő 28.000 Ft-al.

Ez egy igazán nyer-nyer szituáció.

Ugyanakkor annak sem kell bánkódnia, aki 300.000 Ft bruttó alatt keres - semmi nem gátolja meg a céget abban, hogy akár a meglévő cafeteria keret terhére, akár plusz juttatásként adjon neki nyugdíjprogramot a cég.

Kedves Olvasóm!

Akármelyik csoportba tartozik, ha nincs döntési helyzetben munkaadójánál, hozzon össze az illetékessel, hogy elérhessük a közös célt - nekem ügyfél lehet a cég, Önnek pedig nyugdíja lesz!

Ha döntéshozó, tulajdonos, vezető tisztségviselő - már egy lépcsővel előrébb járunk, és érdemes beszélni róla! (utána még mindig eldönthetik, hogy igen vagy nem.)

És természetesen nem csak profitorientált cégek jönnek szóba - gyakorlatilag bármilyen szervezet, ahol vannak munkavállalók!

Üdvözlettel

Zsvars / Varsányi Zsolt

zsolt.varsanyi@t-online.hu

30/737-5359

Szólj hozzá!


2010.12.22. 01:33 Zsvars

Szja csökkentés

Ismételten szép jó estét!

A következő aktuális témám az szja csökkentés, és annak értékelése. Igyekszem rövid lenni.

Azt hiszem egy pillanatig nem kérdéses, hogy a 300.000 Ft feletti bruttó bérrel rendelkezők részére nagyon jó a változás.

DE valóban rossz-e az eddig is alacsonyabb szja kulccsal adózók részére?

A mérleg nyelve az adójóváírás. Elismerem, hogy elég nehéz eligazodni, hiszen mindenki az érdekeinek megfelelőket szajkózza.

Ha valaki már idén sem élt az adójóváírás lehetőségeivel, jobban fog járni már jövőre is, később pedig a szuperbruttó kivezetésével még jobban. Az adójóváírást azonban a 2010-es lehetőségeket figyelembe véve ebben a jövedelmi kategóriában nem sokan tudják igénybe venni.

Adójóváírás 2010

Három téma után lehet adójóváírást igénybe venni, a többit már eltörölték: önkéntes nyp., egészségp. és nyesz. Az ezekbe fizetett pénzek 30%-a volt visszaigényelhető, 180.000 Ft környéki éves összegben teljes jogosultság esetén.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy aki 200.000 Ft-ot sem keresett tudott-e élni ezekkel a lehetőségekkel? Ne felejtsük el, hogy magánszemélyként kellett ezekbe befizetni, azaz a munkáltatói hozzájáruláson - azaz cafeterián - felül.

Adójóváírás 2011

Akik az idén sem vették igénybe az adójóváírást, viszont gyermekük van, jövőre egyértelműen jobban járnak a gyerekkedvezmény miatt. Pontos számot nem írnék ezzel kapcsolatban, mert nem egyértelmű még mindig, hogy pl. gyerekenként, vagy összesen szól-e az adóalap csökkentés mértéke...

Kik is járnak rosszul?

Az eltartott gyermekkel nem rendelkező, idén az adójóváírásokat kihasználó, 300.000 Ft bruttó alatt keresők. Idén a maximális 300.000 Ft bruttó nettó módon, adójóváírások nélkül 184.000 Ft körül van. Aki eddig ebből a pénzből meg tudott élni, mert csak magáról kell gondoskodnia, az nyilván ezután kb. 180.000 Ft-ból is meg fog tudni élni.

Jó a kérdés, hogy azok akik nevelnek gyermeket, és idén maximum ennyi volt a nettó bevételük, valóban befizettek-e önkéntes nyp-at, egészségpéntárat, vagy nyesz-t? Ráadásul ne nézzünk szemellenzővel. Aki gyermeket nevel, már pár ezer ft-al többet vihet haza jövőre, és nem eltörölték, csak csökkentették az adójóváírások mértékét a befizetések után (30-ról 20%-ra).

Praktikusan szólva úgy gondolom, hogy nem életszerű a maximális adójóváírással számolt idei nettót a jóváírás mentes jövő évi nettóval összevetni. Ha mégis van ilyen dolgozó, túl nagy számban nem valószínű, és a néhány ezer ft-al kevesebbet egy évig ki lehet bírni...

Sajnos az is tény, hogyha egy intézkedés a tömeg 85-90%-át pozitívan érinti, akkor a maradék 10-15% miatt vétek lenne megakadályozni a végrehajtást.

Valóban rossz-e annak a 10-15%-nak?

Térjünk a valóságba még egy kicsit jobban vissza: általában elmondható, hogy a bejelentett bruttó és a valós kereset között van különbség. Ez azonban csak az egyik indok ami miatt nem biztos, hogy rosszabbul járnak az elvileg érintettek.

A másik már ennél hosszabb távú: ha a 300-600 ezer Ft bruttó keresetűek zsebében többet hagy az állam, márpedig ez a kereseti csoport a legszélesebb a magasabb bérűek esetén, akkor ezen dolgozók többet tudnak fogyasztásra költeni. A magasabb fogyasztás pozitív hatása pedig előbb-utóbb elér azokhoz a cégekhez is, ahol az átmenetileg rosszabbul járó dolgozókat foglalkoztatják. Márpedig ha plusz bevétel van, akkor abból már tudnak ezek a cégek bért emelni - és visszamenőlegesen is kompenzálhatják a kieső bért...

És nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a szuperbruttót szép lassan kivezetik, ami önmagában pozitívra fordítja a nettó növekedését az alacsonyabb bérűek esetében is.

Konkrét számokat meglepően nagy számban lehet találni a neten, így ezzel most nem foglalkozom, azt hiszem az általános leírás is elég.

Két kiegészítés felmerül:

Lehet olyan cég, amelyik kompenzálni akarhatja a dolgozóit a kieső bér tekintetében. Érdemes elgondolkozni, különösen az előbbi bejegyzés kapcsán, hogy ezt a pár ezer forintot bruttó módon, esetleg ráeső járulékkal együtt, nyugdíjprogramra költsék. Járulékmentes megoldásért kapcsolatfelvétel.

Másik gondolat, hogy a magasabb bérűek bruttója csökkenthető lenne, hiszen ugyanazt a nettót kisebb bruttóból is el lehet érni. Az általános probléma ezzel az, hogy még közös megegyezés esetén is rossz szájízt hagyhat a dolgozóban, elég nehéz így motiválni. Ugyanakkor az is tény, hogy ha sikerül valahogy kompenzálni a cégnek a kieső nettót más javadalmazással, akkor szívesen írja alá a dolgozó. Ilyenkor jön jól egy adó és járulékmentes megoldás - szintén kapcsolatfelvétel.

Üdvözlettel

zsvars

zsolt.varsanyi@t-online.hu

+36-30-737-5359

Szólj hozzá!

Címkék: közös megegyezés kompenzálás szja csökkentés bruttó bér csökkentés


2010.12.21. 23:59 Zsvars

Menni vagy maradni? Magánnyugdíj-pénztárak vs. állami rendszer

Szép Ködös decemberi Estét!

Közel egy éve írtam, azóta sok minden történt és úgy gondolom, hogy érdemes foglalkozni néhány témával.

Az első a mostani sláger a magánnyugdíj-pénztárak kérdése. Mindjárt kezdeném a válasszal: akinek még legalább 15 éve hátravan a nyugdíjáig, azaz praktikusan 50 év alatti életkorú érdemes maradnia a magánnyugdíj-pénztáraknál, ha eddig tag volt ott. Ha eddig nem volt, nos érdemes akár az átlépést is megfontolni.

Mielőtt bárki megkérdezi: az 50 éves kort a már jelzett 65 éves határból számoltam vissza - bár teszem hozzá, hogyha a németek is megemelni szándékoznak 67-re a korhatárt, akkor sok jóra mi sem számíthatunk.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a következő okfejtést igyekszem politikai elfogultság nélkül, objektíven a tényekre alapozva megfogalmazni.

Kezdjük az elején, a magánnyugdíj-pénztárak teljesítményével 1997 óta.

Magánnyugdíj-pénztári teljesítmények értékelése

Amikor 1997-ben az egész rendszer elindult, a pénztárakat kötelezték arra, hogy teljes mértékben államkötvénybe fektessék a hozzájuk befolyó pénzeket. Korábban is írtam már, hogy az államkötvények hozamát az inflációból fedezi az állam, így ne lepődjünk meg túlzottan azon, hogy reálhozamra ebben a befektetési formában nem voltak képesek a pénztárak. A 2001-2007-ig tartó óriási gazdasági nemzetközi fellendülés - különösen a pénzpiacoké (közel megduplázódtak a részvényindexek) óriási csáberőt jelentett, és elhitette a piacokkal így a magyar döntéshozókkal is, hogy megtalálták a magas hozamú és kockázatmentes befektetési formákat - azóta a közgazdasági axióma igazolta, hogy ilyen nem létezik, sajnos még hosszú távon sem. (az idő a kockázatot csökkenti, nem megszünteti).

2007-ben jutottak el addig az állami döntéshozók, hogy jó lenne reálhozamra is esélyt adni a magánnyp.-i tagoknak, és ennek szellemében kötelezték a pénztárakat törvényben arra, hogy a részvény befektetéseket is hozzák be a portfólióba. Talán még mindenki emlékszik rá, hogy nyilatkozni kellett arról, hogy valaki a három lehetséges csomagból melyiket szeretné. Aki nem nyilatkozott, életkora alapján automatikusan besorolásra került.

A három csomagban rendre 30%, 50% és 70% volt a részvények választható aránya. Minél fiatalabb volt valaki, annál magasabb részvényarányra sorolták be automatikusan. Mivel a magánnyp-ba főképp a fiatalokat léptették be, és a fiataloknak jutott a 70%-os részvényarány, nem túl meglepő, hogy a magánnyp-ak portfóilójába nagy mértékben kerültek be a részvények.

Mikor vettek részvényt a pénztárak? Amikor a legmagasabb volt az árfolyamuk, 2007 végén 2008 elején. Aztán beütött a válság, és 2009 februárjára az árfolyamok a csúcshoz képest 60-70%-al csökkentek. Azóta kb. 35-40%-ot már visszakorrigáltak, de ugye kimutatva még mindig az alacsonyabb érték látszik.

Én speciel ezzel kapcsolatban két dolgot nem értek: az egyik, hogy ha én köteleznék valakit arra, hogy mibe fektessen pénzt, az a valami rosszul menne - nos utána magamat venném elő a rossz döntésért, és nem azt, akit én köteleztem rá.

A másik amit nem értek, hogy nyílván azért engedtek ekkora részvényarányt a fiataloknak, mert sok idejük van a befektetésre és a hosszú idő csökkenti a kockázatot - ahogy talán már írtam, Nobel díjat adtak egy elméletért, mely szerint 10 éves időtávban a részvények és kötvények kockázata megegyezik. Na most, ha a hosszú távra spekulálnak, akkor nem kéne messze menő következtetést levonni 2-3 év távlatából, és erre hivatkozva végrehajtani az intézkedést.

Ugrok a következő témára, nevezetesen:

Mi is volt pontosan a magánnyugdíj-pénztári rendszer?

Az az érzésem, hogy ez nem tiszta a dolgozók előtt. Nézzük meg pontosan: Alapvetően a bruttó bért terheli 9,5% járulék fizetési kötelezettség (nyugdíjjárulék). Ha valaki nem magánnyp. tag, akkor ez a 9,5% adóként kerül elvételre. Viszont, ha valaki magánnyp. tag, akkor a 9,5%-ból 8%-ot saját számlára utalhat, és csak 1,5%-ot fizet a költségvetésbe illetve a TB-be egészen pontosan.

Nekem igazából az volt a furcsa, hogy ilyen rendszer mellett azt vállalta az állam, hogy annak aki magánnyp. tag az állam fogja állni a nyugdíjának 70%-t. Hogy is van ez? Bevétel szempontjából 84%-ot vonnak el a TB-től, miközben csak 30%-t kell ebből fedezni. Másképp fogalmazva: az eddigi adó elvonásból 16% maradt meg az államnak, míg kötelezettséget még mindig 70%-ra vállalt. Azt hiszem mondhatom, hogy indításkor tarthatatlan volt ez a rendszer, különösen ilyen demográfiai helyzet mellett.

Azt kell mondjam, hogy a rendszer tiszta szétválasztása hosszú távon az egyetlen lehetséges megoldás - mindenkinek el kell dönteni, hogy az államban bízik vagy saját magában, és aki utóbbit választja nyilván nem kötelezhető nyugdíjjárulék fizetésére, hiszen ő nem fog részesülni sosem állami nyugdíj ellátásban. Ez lenne az ideális ideológiai háttér.

Egyáltalán nem tudok egyetérteni azokkal a nézetekkel, mely szerint a magánnyp.-akat el kellene törölni - persze jó kérdés, melyek tudnak majd megmaradni, mennyi összeolvadás lesz - attól is függ majd, hányan fogadják meg tanácsomat...

Nyugdíj finanszírozási kilátások

Most értem el ahhoz a ponthoz, ami alapján az elején javasoltam, hogy az 50 év alattiak maradjanak magánnyp. tagok.

A kérdés az, hogy egyáltalán képes lesz ill. lenne- e a mai nyugdíjrendszert egyáltalán fenntartani az állam akár 20 év múlva is? Ehhez az első amit tudni kell, hogyan működik a nyugdíjrendszer. A felosztó-kiróvó rendszer lényege, hogy a folyó nyugdíjkiadásokat a folyó nyugdíjbevételekből kell(ene) fedezni az államnak. Azaz a mostani befizetésekből finanszírozzák a mostani kiadásokat, és cserébe azt ígéri az állam, hogy ugyanezt teszi majd meg a mostani befizetőkkel amikor jogosultak lennének.

A helyzet az, hogy már megszegi ez utóbbi ígéretét az állam, hiszen módosítva a feltételeket, egyre kevesebb időre vállal kifizetést, egyre későbbi kezdéssel - hiszen emelik a korhatárt. A háttérben egyértelműen a demográfiai jelenlegi és jövőbeli adatok állnak.

Két év múlva, amikor a Ratkó korszak gyermekei elmennek tömegesen nyugdíjba, mintegy 3,5 millió nyugdíjas lesz Magyarországon. Az állami és versenypiaci szférában összesen mintegy 2 millióan dolgoznak most - és fognak két év múlva is. A dolgozókat azonban nyugdíj szempontból csoportosítani kell, hiszen nem mindenki számít nettó befizetőnek.

Az állami alkalmazottak esetében az állam tulajdonképpen az egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzt, hiszen eredetileg is a beszedett adókból finanszírozza a fizetéseket, aminek egy részét visszaveszi járulékként. Így ennek a szektornak a befizetései nem jelentenek valódi pluszt a TB-nek. Jól közelíthetünk, ha azt mondom, hogy kb. 600 ezren vannak az állami szférában. További 400-600 ezer fő van minimálbérre bejelentve. Közel 800 ezer - 1 millió fő keres a minimálbér felett.

A következő számoláshoz optimista leszek: 1 millió minimálbér felett kereső, 300.000 Ft-os átlagbérrel, és 600 ezer minimálbéres.

Mennyit fizetnek be TB-be nyugdíjjárulékként ezen dolgozók? A 300.000 Ft-os bruttó bér után egyrészt a cég befizet kb. 75.000 Ft járulékot, a dolgozó pedig közel 30.000 Ft-ot. Ez összesen 105.000 Ft. A minimálbéresek cégesen és magánszemélyként összesen személyenként közel 30.000 Ft-al járulnak hozzá a TB nyugdíjbevételeihez.

Akkor nézzük, mire elég is ez?

Ha abból indulok ki, hogy egy nyugdíjas átlagosan 100.000 Ft nyugdíjat kap (illetve kapna, a nyugdíjasok több, mint 3/4-e ez alatt kap!!!!), akkor a minimálbéresekből 3 fő kell egy nyugdíjas nyugdíjának finanszírozásához, míg a magasabb bérezésűekből 1 fő finanszíroz egy nyugdíjat.

Ez azt jelenti, hogy összesen 1,2 millió fő nyugdíja fedezhető az aktuális (folyó) bevételekből. Csekélység, hogy több, mint 2 millió nyugdíjas havi járadékát kell máshonnan finanszírozni.

Havi 50.000 Ft-os nyugdíj

Semmire nem elég. Ezzel együtt még ez sem finanszírozható. A fentiek alapján az 1,6 millió kereső összesen 2.360.000 nyugdíjas nyugdíja fizethető ki. Még mindig több, mint 1 millió nyugdíjas járadékát kellene máshonnan finanszírozni.

Ha ezek után azt állítom, hogy különösebben magas nyugdíjra nem lehet számítani (ha egyáltalán) az államtól hosszú távon, akkor már senki nem lepődhet meg rajta.

Innentől kezdve az sem lehet meglepő, ha azt javaslom mindenkinek 50 év alatt, hogy legalább azt a keveset magának tegye félre, és ne dobja be a közösbe.

Ugyanis a jelenlegi információk szerint 2011. decemberétől a bruttó bér 10%-a a magánnyugdíj-pénztárba fizethető ismét.

50 év felett is érdemes elgondolkodni rajta, hogy meddig fogja tudni finanszírozni az állam a nyugdíjat...

FONTOS!

Sajnos még a magánnyp. tagság sem lesz elég ahhoz, hogy finanszírozható legyen öngondoskodáson keresztül mindenkinek a nyugdíja.

Szükséges tőke a független tőkejövedelemhez

Mennyi pénz kell hozzá? Ha azt veszem alapul, hogy a biztonságos tőkejövedelem rendszeres hozam felvétéhez maximum 5% kamattal lehet számolni a nyugdíjba vonulásnál a következő képlettel számolható a szükséges tőke, amit fel kell építeni.

Havi nettó szükséges összeg*12*20

Egy havi 300.000 Ft-os jövedelem esetén ehhez 72 millió Ft tőke szükséges!!!

Több fajta megtakarítási forma is létezik, melyekről szívesen adok bárkinek felvilágosítást.

Leginkább azt a verziót tudom ajánlani, ahol a cég adómentesen fizetheti a dolgozóinak a megtakarítás havi összegét!

Kedves olvasó! Ha döntési helyzetben van cégénél, vagy élhet javaslattal - beszéljünk, hogy a cég megtehesse a lépést.

Üdvözlettel

zsvars

elérhetőség:

+36-30-737-5359

zsolt.varsanyi@t-online.hu

Szólj hozzá!

Címkék: magánnyugdíjpénztár tőkejövedelem átlépés visszalépés nyugdíjprogram


2009.09.30. 00:51 Zsvars

Az utolsó szabad döntés

Kedves Olvasóim!

Rendhagyó bejegyzéssel jelentkezek, egy új termék került fel a palettára, erről írok. Ráadásul szokásomtól eltérően a termék néhány jellemzőjét is leírom:)

Két beszélgetést nem fogok soha elfelejteni. Mind a kettő maga volt a megtestesült borzalom. Miért? Mert az ember ilyet nem szeret hallani.

Az első beszélgetésem édesapámmal volt. Amikor szeretett édesanyja elhunyt, leültetett és elmondta nekem, hogyan szeretné ha majd őt eltemetném. Borzalmas volt hallgatni, egyáltalán erről a témáról beszélni a saját apámmal! A legborzasztóbb talán azért volt, mert hallva azt, hogy akkor 55 évesen kész elképzelése volt a témáról, beleborzongtam a gondolatba is, hogy ezzel foglalkozik... Annyit mondtam neki, hogy tudomásul vettem, és kértem, hogy többet ne beszéljen erről.

A másik hasonló témájú beszélgetést életben maradt nagymamámmal folytattam (szerencsére még mindig nem aktuális...)

Aztán elkezdtem gondolkozni. Természetes, hogy foglalkoztatja egy bizonyos kor fölött a halál gondolata az embereket. És az is, hogyan szeretnék itthagyni e világot, megtenni utolsó útjukat. Az is természetes, hogy erről a családdal beszélni szinte lehetetlen. És sajnos manapság az is természetes, hogy hiába akarja végrehajtani utolsó kívánságát a család az elhunytnak, nincs meg hozzá a szükséges anyagi fedezet.

Pedig a gyűjtési célok közül a 3. helyen áll a temetési költségekre való félretétel. Csak amikor elérkezik az idő, valahogy mégsem sikerül. Na nem feltételezek én senkiről sem  rosszat, de bizony a környezetemben nem egy olyan családot láttam, ahol a pénzt inkább másra használták fel, mintsem a méltó végtisztességre...

És akkor azokról szó sem esett még, akik család nélkül maradtak itt, vagy csak senki nem törődik velük.

Igen, tudom az állam mindenkit el kell temessen. Azt hiszem abban viszont egyetértünk, hogy az sok minden lesz, csak méltó nem...(ahogy Hofi mondta, egy nyavalyás ingyen sírhelyet sem adnak...)

Aki idáig eljutott ebben a bejegyzésben, már sejtheti, hogy temetési biztosításról van szó.

Mégis mitől lenne más, mint bármelyik elérhető?

  • a legfontosabb, hogy nem pénzt nyújt, hanem szolgáltatást. Azaz a biztosítás megkötésekor meghatározott módon (akár a legapróbb részletekig is) temeti el az elhunytat. Így egy háromoldalú szerződés jön létre, a biztosító a temetkezési szolgáltató és a "megrendelő" (biztosított) között.
  • Azzal, hogy szolgáltatást nyújt, mindenképpen eltemeti az elhunytat, nem tűnhet el a félretett pénz.
  • Azzal, hogy szolgáltatást nyújt, az értékállóságot garantálja, amit egy simán pénztfizető biztosítás nem tud. (mostani 500.000 Ft értékű biztosítási összeg 10 év múlva nem lenne semmire elég)
  • Teljes életre szól a biztosítás (a fizetési tartam nem!-elválik egymástól), azaz a biztosító mindenképpen szolgáltat, a kockázata abban van, hogy mikor.
  • Van egy plusz számla benne, a rajta elhelyezett pénzek illeték és eljárás nélkül öröklődnek.
  • Mivel szolgáltatást nyújt, így valóban szabadon dönthet mindenki az utolsó földi útja módjáról, sőt, magának teremtheti meg az anyagi feltételeket.
  • A teljes temetést a biztosító és a szolgáltató bonyolítja, a hátramaradottak egyetlen feladata a gyászolás...

Kinek ajánlható?

  • Akinek családja van - mert nem őket terheli lelkileg vagy anyagilag
  • Akinek nincs családja - mert biztos lehet a méltó búcsúban
  • Akinek már megvan a fedezete - mert az összeg megmaradása mellett még el is temetik
  • Házastársaknak - mert mind a ketten lehetnek biztosítottak egyszerre, egy szerződésben
  • Gyakorlatilag mindenkinek...

 

Amennyiben valakit érdekel, írjon kommentárba elérhetőséget, mindenképpen keresem.

Ígérem a következő bejegyzés ismét a szokásos témák körül (pénz) forog majd. Remélem hasznos volt ez a kis kitérő...

Üdv

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: temetés temetési szolgáltatás temetési biztosítás utolsó szabad döntés


2009.07.02. 01:16 Zsvars

Véget érő habzsi-dőzsi

Régen írtam már, épp itt az ideje. Lévén nagyon aktuális a téma. Hadd írjak egy figyelemfelkeltést:

Vállalkozók, Cégvezetők, Humánpolitikusok Figyelem!!!!!

A mai bejegyzés leginkább Önöknek lesz hasznos.

A cím magyarázatával még adós vagyok: régóta használják a cégek a természetbeni juttatások adómentes lehetőségét, régóta nyírbálják ezek a lehetőségeket a törvényhozók. 2009. június 29-én véget ért a macska-egér harc. Beszigorított a törvény.

Mi a változás?

Az eddig adómentes juttatások már viselnek adóterhet. 25% szja-t és 27% százalékos EHO-t. Utóbbi azért két értékű, mert a juttatás minimálbér kétszereséhez mért viszonyán múlik. Ha összeadjuk a két értéket, ez több mint 50%-os adó! A baj az, hogy nem is összeadni kell. Egész pontosan a következő képlettel számolandó: 1,25*1,27= 1,585. Azért így kell számolni, mert a járulékot az adóval növelt bruttó érték (szja-val) után kell számolni. Azaz még a legenyhébb közteher is 58,5%-os többletköltség a vállalatoknak.

Hogy mi tartozik a természetbeni juttatások körébe?

Minden amit a cég ad a dolgozóinak, és nem bér. Pénztári hözzájárulások, étkezési jegyek (kajajegy), üdülési csekk, iskolakezdési és internet támogatás, helyi bérlet. Egyszóval minden. Sajnos most már teljesen mindegy, hogy melyik tartozik a kedvezményes körbe, mindegyikre érvényes lesz.

Mi várható?

Nem nehéz megjósolni, hogy a cégek nem fogják bevállalni ezt a mértékű plusz költséget, hanem "felbruttósítják" (pongyola kifejezés, egyik barátomtól vettem kölcsön) a juttatásokat. Azaz, az eddigi max. érték lesz a bruttó érték, a nettó pedig a fele. Jól hangzik, igaz? Ha a dolgozó szempontjából nézem, őriási szívás. Ha a munkáltató szempontjából nézem, az elégedetlen dolgozó az óriási szívás.

MIlyen megoldás van?

Az a pénzügyi termék, vagy másnéven juttatási forma, amellyel többek között foglalkozom, nem minősül természetbeni juttatásnak (noha valahol az), ilyen formán nem vonatkozik rá semmilyen szja vagy TB járulék fizetési kötelezettség. Hoppá- kecske is jól lakik, káposzta is megmarad.Természetesen a kisvállalkozásokat éppúgy érintheti a téma, mint a nagy multi cégeket.

Érdemes időt szánni rá, hogy személyes tájékoztatást kérjenek tőlem a termékkel kapcsolatban. Természetesen a tájékoztatás azon túl, ahogy már megszokhatták tőlem, hogy teljeskörű, ingyenes és semmire nem kötelez.

Kár lenne kihagyni a lehetőséget!

Üdvözlettel:

zsvars

4 komment

Címkék: multik pénzügyi tanácsadó cégvezetőknek vállalkozóknak vállalkozási adóspórolás járulék mentes juttatás újfajta természetbeni juttatás humánpolitikusoknak


2009.04.02. 01:39 Zsvars

Bóvlikötvény- magyar állampapír, welcome to the club

Sajnos rendkívül aktuális ismét a téma, és természetesen kapcsolódik néhány korábbi bejegyzésemhez. (államcsőd, államkötvény mint befektetés).

Mint talán ismert mindenki előtt, az utóbbi néhány napban a nemzetközi minősítő intézetek közül két nagy ismét leminősítette a hosszú távú magyar adósságszolgálati mutatót. Azaz praktikusan ismét húztak egy fekete strigulát a Magyarország rossz adós oszlopba.

És ennek sajnos több következménye is van. Az egyik, hogy mostantól mivel emelkedik az ország kockázata, ismét drágábban fog az ország hitelt kapni, azaz a korábbi hitelek átforgatása megint drágulni fog.

Másrészt az államkötvények, melyek mögött a magyar állam áll, mint kamat és tőkevisszafizető lassan annyit sem fognak érni, mint amennyit a papír, amire nyomták.

Ugye az államcsőd bejegyzésemben kifejtettem, hogy amennyiben egy állam fizetésképtelen, abban az esetben az elsők között szerepel az államkötvény, melynek visszaváltását, kamatfizetését bizonytalan időre felfüggesztik, vagy rosszabb esetben meg is tagadják.

A bóvlikötvény valami ilyesmit jelent: kockázatosabb befektetési forma (szinte lényegesen kockázatosabb), mint a részvénybefektetés. Azaz hiába vállalja be írásban a kibocsátó, hogy visszafizeti, meg kamatot fizet, könnyen lehet, hogy az egészből nem lesz semmi.

A Standard and Poor's cég minősítése BBB- értéket vett fel, ami praktikusan a legalja. Ha rosszul tudom, és egészen BBBB--ig lehet lemenniük, akkor is már csak 3 lépcsőfok van hátra a béka seggének alatti 10 km-es földréteg alsó határáig. Most valahol 5 km körül járunk....

Ha pedig jól gondolom, és csak BBBB-ig terjed az értékelés, az 2 lépcsőre van.

Erre mondják azt, hogy jézus mária. Akinek államkötvényben van a pénze azt ajánlom sürgősen próbáljon meg belőle átcsoportosítani, mert most már az egészet kockáztatja.

Hogy mibe?

Aki nagyon kockázatkerülő bankbetétbe (én nem szeretem, mert nagyon sokat lehet a reálértékből veszíteni, ráadásul az Apeh eléri, látja, inkasszálhatja is akár-főleg a céges pénzeket (fiktív adóvétség, 3-4 hónapra elveszik, majd a vizsgálat végén visszaadják, legfeljebb levontak egy keveset- tudjátok, az apeh ellenőr csak akkor nem talál semmit, ha nem akar....)

Aki egy kisebb kockázatot elvisel, mondjuk kb. akkorát mint normál esetben az államkötvények jelentenek, akkor inkább kötvény befektetési alapba tegye. Ha kamatadót akar spórolni, érdemes UL-be tenni. Ebben tudok segíteni, ezzel foglalkozom. (többek közt).

Aki még egy kis kockázatot elvisel, vegyes eszközalapba (tartalmaz részvényt is), vagy teljesen részvényalapú, de tőke és hozamgarantált eszközalapba teheti a pénzét. Természetesen utóbbi nem hoz annyit, mint egy garancia mentes részvényalap hozhat, de a garancia megnyugtató pont.

Aki magasabb hozamot szeretne, és tud kockázatot vállalni, deviza alapú, devizában dolgozó részvényalapba tudja tenni a pénzét. Ekkor a forint mint devizakockázattól is védve van a pénze, hiszen a befektetése nem forintban dolgozik..

Általánosságban elmondható, hogy befektetési alapba érdemes tenni a pénzt, a legjobb hozamok a legmagasabb biztonság mellett ebben a befektetési formában érhetők el.

És a befektetési alapok csupasz voltánál is jobbak a UL formák- az átváltási költségek kedvezőbbek, meg lehet úszni a kamatadót (legálisan persze), sőt, akár cégben el lehet költségelni járulék mentesen a befektetési alapba tett összeget (ami akárhogy számolom 16% fix hozam a társasági adó spóroláson keresztül. az osztalékadót nem is számolva...)

Természetesen a piacon megtalálni a legjobb UL-t nem egyszerű (Unit Linked), ebben tudok segíteni annak, aki megkeres. (még mindig kommenten keresztül...)

 

üdvözlettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: vállalkozás államkötvény tőkegarancia unit linked államcsőd megoldási javaslat államcsőd elkerülésre vállalkozási adóspórolás magasabb nettó kivét hozamgarancia részvényre bóvli kötvény


2009.03.22. 23:29 Zsvars

Magyarország és a válság / Made in Hungary / Kiútkeresés

Nehéz, de abszolút aktuális témát választottam.

Szeretném előre leszögezni, hogy az elmúlt 20 esztendő politikai ténykedésével nem óhajtok foglalkozni. Mindenki tudja, hogy az összes párt lop, a kevésbé elkötelezettek pedig azt is pontosan tudják, hogy egy banda az összes oldal.

A probléma egyébként a lopással ott van, hogy korán kezdték, és nem mérték fel eléggé, hogy a rendszerváltozás után mit fog kibírni a magyar gazdaság, és mit nem. Mielőtt bárki azt hinné, hogy az összes többi országban nem lopnak. Dehogynem. Csak nem ennyit. Többet! Csak ott már a hasznot fölözik le, a "felesleget", nem a tőkét, hogy ilyen érdekes hasonlattal éljek.

Na de visszatérnék a magyar gazdasághoz, és arra próbálom meg megtalálni a választ, hogy tulajdonképpen mi is az okozója annak, hogy ott tart ma ez a gazdaság, ahol.

A következő okokat találtam meg, felsorolom, és aztán amelyikről kell, írok bővebben:

  • eredeti tőkefelhalmozás hiánya, illetve újrakezdés szükségessége
  • polgári réteg kialakulásának hiánya
  • termelés megszűnése, szolgáltató országgá válás
  • óriási hitelteher
  • népesség elöregedése
  • svéd típusú szociális háló
  • adózási morál

A helyzet az, hogy mindegyik önmagában is okozhatná egy nemzetgazdaság megrendülését, így együtt pedig kész katasztrófa. A fentiek közül gondolom elsőre is látszik, hogy mik azok, amin lehet változtatni, és mik azok, amin nem.

Eredeti tőkefelhalmozás hiánya:

Ha valaki szereti a történelmet, vagy esetleg a tanulmányai során rendesen végigkövette  és megértette az alakulását, akkor tudja mire gondolok, amikor azt mondom, hogy sajnos már a középkor óta jellemző, hogy a közép és keleti része európának szemben a nyugati résszel nem tudott a polgárai kezébe "eredeti tőkét" adni. Ugye legismertebb példája az eredeti tőkefelhalmozásnak Anglia, ahol a polgári forradalmat követően a főnemesség és a király kezéből egyre több vagyon (főleg földterület) került át a polgárság kezébe, egyenletesen elosztva. Ez a folyamat hosszabb-rövidebb idő alatt, de még a nagy ipari forradalom előtt végbement Nyugat-Európában. Mivel ily módon ez a terület a Közép-és Kelet-Európa országaihoz képest komoly előnyre tett szert, így az sem volt meglepő, hogy az iparosításra a nyugati országok polgárainak volt pénze, és a versenyelőnyt kihasználva gyorsan a másik felét is elárasztották Európának a termékeikkel. A hallgatólagos megállapodás szerint pedig a másik fél élelmiszer termelésre állt át, és látta el a nyugati végeket. Ugye már ez önmagában gerjesztett egy feszültséget is, úgy is mondhatnánk, hogy a rendszer bukása kódolt volt. Miért is? Azért, mert ugyanahoz a megtermelt pénzmennyiséghez, vagy haszonhoz mezőgazdasági terményből sokkal többet kell előállítani, mint ipari termékből. Még akkor is, ha a mezőgazdasági termékeket fogyasztjuk a leggyakrabban. És hát ezen a hátrányon nem segít az sem, hogy az időjárás, járványok, és háborúk viszontagságainak is ki vannak téve a mezőgazdasági termelők.

Ahogy a különbség egyre nőtt a nyereség tekintetében, szép lassan a tőke nyugati irányba vándorolt. Így nem a mezőgazdaságban a termelékenységet a közép és keleti régiókban nem tudták olyan mértékben növelni, hogy a nyugati régió megnövekedett igényeit is ki tudják termelni. Persze a népesség növekedés egész Európát érintette, csak míg a tőkésebb "nyugat" simán megtermelte a plusz javakat önmaga és Közép-Kelet Európa számára, addig a mezőgazdaságban ez már nem volt igaz.

Ennek köszönhetően a nyugati régiókban igény jelent meg a hazai mezőgazdaság fejlesztésére, és természetesen az igény kielégítésre került. Mivel onnantól már a nyugati régió önellátóvá vált, a közép és keleti régiók terményeire nem volt akkora szükség, aminek egyenes következménye lett, hogy a megtermelt jövedelem és a tőke továbbra is nyugaton maradt.

Ha Magyarországra fókuszálok, akkor nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, és kérem a politikai felhangot mellőzni, hogy a szocializmusban minden meglévő nagytőkéstől elvették vagyonát, mintegy mesterségesen rásegítve az (amúgy sem túl rózsás helyzetű) eredeti tőkefelhalmozás hiányára.

És hogy mit is okoz ennek a tőkének a hiánya? Magas függőséget jelent a külföldi tőkétől, hiszen minden beruházás, fejlesztés csak külföldi tőkéből tud megvalósulni, mert magyar forrás nem áll rendelkezésre. Aminek persze az is következménye, hogy minden külföldi kézben marad. Sajnos ezt látjuk most is, hogy a külföldi tőke nélkül Magyarországra már kiírhattuk volna, hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt...

Ha már történelem, az okok között ugyan nem soroltam fel, de sajnos tény, hogy a trianoni békeszerződés során Magyarország leggazdagabb területeit vették el. A Vajdaság volt az éléstár, a Felvidék bányászatáról volt híres, valamint emlékeim szerint az egyk ipari központ is volt, míg Erdélyt szinte önellátó területként vesztettük el. (azaz mindene volt....) Ezt csak így röviden gondoltam megemlíteni, hogy sajnos a földrajzi adottságok is az elvett területekre esnek...

Polgári réteg kialakulásának hiánya

Csak néhány mondat, hiszen már mindenki unalomig tudja a leckét, miszerint egy normálisnak tekintett társadalomhoz képest, a magyar társadalom csak kétszintes, és egyre jobban nyílik az olló. Akik szegények, egyre jobban elszegényednek, akik gazdagok, egyre gazdagabbak lesznek, és gyakorlatilag a fogyasztást igazán fenntartó középosztály hiányzik. Ezt egyébként lehetne javítani, a későbbiekben azt is leírom, hogyan. (pontosabban össze lehet majd rakni a képet...)

Termelés megszűnése, szolgáltató országgá válás

Ez a vesszőparipám sajnos. Valamikor még a németek találtak ki egy úgynevezett merkantilista gazdaságpolitikát. A lényege az volt, hogy az ország export-import vámjait az alábbi céloknak megfelelően vetették ki: nyersanyag behozatalt elősegíteni, nyersanyag kivitelt nehézzé tenni, késztermék behozatalt lehetetlenné tenni, késztermék exportot maximálisan erősíteni.

Miért jó ez?

Gondoljuk végig egy nagyon egyszerű példán: ha egy 100 Ft-ba kerül, abból 10 Ft a nyereség, 10 Ft az értékesítés költsége, és a maradék 80 Ft az előállítás költsége. Szigorúan termelésből származó termékről beszélek. (már csak azért is, mert a szolgáltatások általában ott "készülnek", ahol felhasználják őket-azért India már abba az irányba fejlődik, hogy nála "készüljön" a szolgáltatás, de máshol használják fel...)

Vissza a példához: amennyiben ez a 100 Ft-os termék Magyarországon készül, akkor mind a 100 Ft Magyarországon képződik jövedelemként, és a magyar vásárlóerőt erősíti. Még akkor is a második legjobb megoldás, hogyha a termelő vállalat egyébként külföldi tulajdonban van, és a nyereséget, azaz 10%-t elvisz az országból.

Ugye a következő szint a rossz felé az, amikor egy magyar tulajdonú vállalat külföldön termeltet, és csak az értékesítési költség és a nyereség kerül mint vásárlőerő növelő forrás Magyarországra. Ugye az arány itt már katasztrófa, hiszen a termék árából mindössze 20% marad itthon. (az első példában az országban maradó jövedelem 90-100%-ot tett ki)

A legrosszabb, és sajnos ez zajlik ma Magyarországon többségében, hogy a termelés külföldön van, sőt, a nyereséget is külföldre viszik, és mindössze az értékesítés jövedelme jelenik meg a GDP-ben. Azaz, a 100 Ft-os termékből mindössze 10 Ft üti a magyar lakosság markát. Hát, ez elég kevés...

És nem kell messzebb menni a sarki boltnál, szerintem mindenki találkozott már olyan termékkel, ami nem "made in hungary". A baj az, hogy az élelmiszeripari termelés, a könnyűipari termelés, stb. mind-mind nem itthon zajlik. És ez nagyon hiányzik mint jövedelem.

Ez tipikusan az a tétel, amin nagy áldozatok árán, de lehet és kell is változtatni. A nagy áldozat persze politikai, hiszen az EU mindent meg fog tenni a szabadpiaci korlátozásért, de előbb-utóbb minden vezetőnek be kell látnia, hogy egy országban nem lehet a termelést, főleg az élelmiszeripari és könnyűipari termelést megfojtani, tönkretenni...

Óriási hitelteher

Hogy miért baj, mindenki tudja. A méretét korábban már leírtam, de most megint. A magyar GDP évente közel 21-22 ezer mrd Ft. Az államadósság ennek a 70-75%-a. Az államadósság kamata közel a GDP 5-6%-át teszi ki, amit minden évben törleszteni kell (hitelátforgatással zajlik, azaz hitellel törlesztik a hitelt. az új hitel kamata persze egyre több.) A másik nagy probléma, hogy az államadósság kamata a költségvetés 13-15%-át teszi ki, aminek egyszerűen csak az az oka, hogy a magyar költségvetés közel a fele a GDP-nek. (kicsit több is, hiszen a költségvetés nem más, mint a GDP adótartalma.)

Erre sajnos egy megoldást tudok: valahogy el kellene érni, hogy elengedjék az ország államadósságát. Sajnos ezt csak államcsőd esetén teszik meg, így ezt talán jobb lenne, ha nem szeretnénk annyira...

Népesség elöregedése

Ma az országban közel 3,5 millió nyugdíjas, azaz nem aktív kereső él. Ez a népességnek a 35%-a. Különösebben nem kell magyarázni, hogy miért elképesztően nagy teher ez a költségvetésnek, és sajnos az a helyzet, hogy már sokáig nem lehet finanszírozni. Évről évre újabb trükköket vetnek be a hinanszírozás fenntartására. Az, hogy a jövedéki adókat, meg útadókat nyugdíjra költik, nem lep meg senkit, meg nem zavar annyira senkit, legfeljebb kevesebb lesz a rehab, meg lassabban (csak már minél..) megyünk az utakon.

A probléma ott van, hogy az egészségügyben azért nincsen pénz, mert mindent kivettek illetve átirányítottak a nyugdíjakra. Miért? Mert a kevés aktív, nem minimálbéres kereső (közel 1 millió fő), már nem fizet be annyi járulékot, ami fedezné a kifizetéseket.

Egy példát kiragadok, ami igazolja, hogy nagy a baj: közel 3 évvel ezelőtt még a céges TB járulék megoszlása a következő volt: Nyugdíjjárulék 18%, Egészségbiztosítási járulék 11%. Most így néz ki a megoszlás: Nyugdíjjárulék 24%, Egészségbiztosítási járulék 5%.

A nyugdíjakról még fogok írni, a népesség elöregedésének problémáját pedig gazdasági szempontból össze lehet foglalni: kieső munkaerő, sokkal kisebb termelés, kisebb jövedelem, kisebb adóbevétel, miközben a másik oldalon sokkal magasabb költségvetési teher.

Az egyik legnehezebb kérdés, de ezen is változtatni kell. Sajnos úgy, hogy ne járjanak rosszul a nyugdíjasok, nagyon nehéz. Valószínűleg ami a legkevésbé fájdalmas, a korengedményes nyugdíjasok reaktiválása. Egy biztos, a legutóbbi akció sok minden volt, csak megoldás nem. Mi értelme volt annak, hogy amit eddig 13. haviként odaadtak egy összegben, azt most 12 részben fogják odaadni havonta, mert ugye beépült a havi nyugdíja... a költségvetés jobban nem járt. Egyetlen dologgal azért növekszik majd az államkassza: nevezetesen, amit eddig egy összegben fizettek, azt most visszatartva és később fizetve lehet forgatni, és az államnak termel kamatot...ez is valami...

Svéd típusú szociális háló

Ez az a költségvetési szelet, ahol elszabadult a kötőtű, elszaladt a ló, ahogy tetszik.

A válságkezelő kormánynak (hogy divatos legyek) ez az első, amihez hozzá kell nyúlnia, és a legrosszabbkor. (soha nem jön jókor, de most.) Meglévő jogosultságokat átvizsgálni, szigorítani, jogosítványt elvenni, stb. stb. Családi pótlék, kisebbségi támogatások, munkanélküli segély, szocpol, diákhitel, stb.,stb...

Sajnos mindenki tudja, hogy a választási győzelemért emelték a tétet, na de ennyire ész nélkül.... Most lehet fordítani az irányon. Illetve kell..

Adózási morál

... és magas adóterhek. Ezt nehéz változtatni, de muszáj, mind a kettőt. Én már abban is biztos vagyok, hogy egy drasztikus adócsökkentés megnövelné az adógfizetési hajlandóságot. Sokan ugyanis azért csalnak, mert ha nem teszik, felkopik az álluk, mert nem tudják kitermelni a megélhetésükhöz szükséges pénzt...

Persze aki sportot űz az adócsalásból, annak tök mindegy mennyit nem fizet be...

Egy vicc jutott eszembe:

Pasas bemegy az APEH-be. "Jó napot kívánok, jöttem kivenni az évi rendes szabadságomat" " Miért ide jön ezzel a kéréssel?" "Hát hova menjek, mikor egész évben maguknak dolgoztam!". Tudják mi ebben a vicc? Hogy nem az...

Összefoglalva

Annak, hogy ma az ország gazdasága ott tart ahol, sok összetevője van, és van amin lehet változtatni, és van amin nem lehet.

Ráadásul amin lehet változtatnia a politikának, az nehéz út, és nem azonnali hatású. Ráadásul 2/3-os többséget igényel, hiszen törvényekről van szó...

Üdvözlettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: kiútkeresés tőkefelhalmozás adósságszolgálat eredendő gazdasági problémák kormány független megoldások polgári réteg termelés újjáélesztése adózási morál


2009.03.19. 13:22 Zsvars

Részvénybefektetés-tőzsdézés

Mielőtt bárki bármit félreértene, ez a bejegyzésem most a közvetlen tőzsdén történő részvénybefektetéssel foglalkozik.

Azaz, amikor valaki fogja a pénzét, és egy közvetítővel (pl. brókercég, bank, stb.) részvényt vesz a tőzsdén. (pl. megbízom a bankot, hogy vegyen nekem 1500 Ft-on 200 db OTP részvényt)

Én ilyenkor csak azt nem értem, hogy miért nem egyszerűbb lemenni a kaszinóba, és azt mondani, hogy 22-es? Egy forgatást kell kivárni, és ugyanaz a szerencsejáték, mintha valaki vesz a tőzsdén 200 db. OTP részvényt. (egy megjegyzés: talán úgy tűnhet, hogy bajom van az OTP-vel. Nincs. Csak mivel közérthetően szándékozom írni pénzről, és mindenki fejében a médiának hála az OTP van, mégsem írhatom részvény példának a Borsodchem-et pl....)

A fenti példánál már egy fokkal jobb, hogyha egy brókercéget bízok meg a pénz fialtatásával. Na, de azért nem sokkal. (egyébként ez is még bőven közvetlen tőzsdézésnek minősül nálam).

Mert miről szól a történet? A brókercégben kapok egy brókert, aki valamennyire ért a dologhoz-vagy mondjuk inkább, hogy jó intuíciója van-, és valamilyen lelkiismerettel van megáldva. Legrosszabb esetben kifogok valakit, aki gátlástalan és nem is tudja mit csinál. Persze ki fogják rúgni, amikor észreveszik, csak addigra már késő.

Ja, most látom nem írtam még, hogy miért érdekes a lelkiismeretesség. Egyszerű: egy brókercég, és így maga a bróker is, nem akkor kap pénzt vagy jutalmat, ha az ügyfél pénzén nyereség van. Nem. Akkor kap, ha az ügyfél pénze forog, és minél több papírt ad-vesz. Érdekes nem? Számomra rendkívül furcsa, hogy nem a nyereség egy bizonyos százalékát viszi el a brókercég, hanem a forgalom után kap jutalékot. De mivel a tőzsde mint vállalkozás így működik, forgalmi jutalékkal (a bét is akkor kap a papírok tulajdonosaitól pénzt, ha kereskednek a papírokkal a piactéren), így ennek megváltozására sok esély nincs.

Nagyon nagy mázli kell(ene) ahhoz, hogy valaki olyan brókert fogjon ki, aki folyamatosan nyer. (arra, hogy a saját érdekével menjen szembe, és nem forgatva a papírokat nyerjen az ügyfélnek, elég kicsi eséllyel, de lehet találni.)

És akkor most gyorsan meg is írom, hogy miért: szó sincs arról, hogy lebecsülném a brókereket. Nem. Csak egész egyszerűen a tőzsdei működésben kódolva van, hogy hosszú távon és átlagosan nem a kis brókerek nyernek.

Egész egyszerűen azért, mert kis pénzzel dolgoznak, érdemben nem tudják befolyásolni a papírok alakulását. Még ha esetleg egy brókercég mindig mindenki pénzét ugyanabba fektetné, és minden ügyfelének egységes portfóliót állítana össze, akkor esetleg, ekkor ugyanis elegendő mennyiségű pénzzel léphetne fel a piacon. De hát tudjuk, hogy minden ügyfél mást szeretne, mert az egyiknek OTP kell, a másiknak MOL, a harmadiknak meg TVK.

Azért a feltételes módom egy bizonyos helyzetben nem indokolt: igenis van olyan befektetési intézmény, amelyik azonos befektetési politikával, portfólióval jelenik meg minden ügyfele részéről. Ezt hívják egyébként befektetési alapnak. (erről majd máskor)

Azt még megjegyezném, hogy természetesen vannak olyan brókerek, akik "tudják mitől döglik a légy". Őket hívják tőzsdecápáknak, és az összes bróker közül max. 1-2%-ot tesznek ki. Viszont olyan pénzmennyiség fölött rendelkeznek (általában a legnagyobb befektetési alapok, alapkezelők vezető brókerei ők), hogy a piacon ők diktálnak, és mindenki majmolja őket. Tehát nem azért hoznak nyereséget, mert annyival jobbak lennének, vagy annyival szerencsésebbek. Nem. Az önbeteljesítő jóslat miatt. Gondoljuk végig. A piac azt látja, hogy egy tőszdecápa mint a güzü elkezd OTP részvényt vásárolni (na, már megint...:)) Erre mindenki agyában fordul a fogaskerék, és azt mondják, hogy ja, akkor valamit tudhat a manus, hogy pont ezt a részvényt veszi, biztos jó hozama (akár osztalék) lesz, akkor vegyünk mi is. Mindenki más is elkezd OTP részvényt vásárolni, amitől elkezd fölfelé robogni az árfolyam. Ilyenkor persze a tőzsdecápa már nem vásárol, hanem várja az árfolyamemelkedést, majd elkezd eladni, és fordul az egész. A lényeg, hogy mindig a nagyot tőzsdecápa kaszálja, nem a kullogók. Na most, az egész elöljáró szerepet azért töltheti be, mert akkora pénzmennyiség áll rendelkezésére, hogy az összes kezelt pénzének a töredékével befolyással van előbbi módon a piacra, de sok piacra, és porlasztja az egész pénzre jutó kockázatot. (azaz maradva az OTP-nél, lehet, hogy több mrd USD értékben vett OTP-t, de mivel a teljes általa kezelt vagyon több ezer milliárd USD, a kutya nem veszi észre, ha mégis bebukik. Praktikusan a portfóliójának 8-10%-ára jutó veszteséges befektetést is elvisel, mert máshol behozza.)

A fenti fejtegetésből már könnyen belátható, hogy ritka kivételtől eltekintve, rövid távon a tőzsdén a kisbefektetők kárára mindig a nagy befektetők nyernek. Ez egy ilyen játék.

Ahhoz szerencse kell, hogy valaki kisbefektetőként nyerjen a tőzsdén, és akkor már élvezetesebb és egyszerűbb a játékbarlang....

Összefoglalás

A tőzsdén rövid távon (kevesebb mint 5 év) nem a világgazdaság növekedéséből lehet nyerni, hanem azon, hogy valaki más veszít. Arra nagyarányú fogadást mernék kötni, hogy a kis befektetők és a nagy pénzintézetek közül melyik lesz a győztes....

Ha valakit mindenáron csábít a közvetlen tőzsdézés, akkor tegye, ha van felesleges (!) 20-30 millió Ft-ja. Ez már elég nagy összeg ahhoz, hogy portfóliót alakítsanak ki, és ha egyik-másik papír veszteséges, az egész portfólió ne dőljön be.

Természetesen sokkal biztonságosabb megoldások is vannak a tőzsdén való nyerészkedésre, mint kifejtettem a befektetési alapokban való részvétel, illetve az időtáv.

Plusz egy gondolat

A mostani béka segge alatti helyzetből csak fölfelé vezet az út, így most nem nehéz megjósolni, hogy 2-3 éven belül dőzs van. Hogy addig még milyen hektikus lesz a napi piac, nem tudni.

Ha valaki azon gondolkozik, hogy vesz OTP-t, és vár 3 évet a jó árfolyamra, akkor én azt javaslom, hogy inkább üljön le velem, és megmutatom, hogy melyik pl. kínai befektetési alapot lehet megvenni 3 évre, és várni a jó árfolyamra. Finoman szólva nagyobb potenciál van az utóbbiban.

De legalább portfólióban...

üdvözlettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: részvény otp tőzsde befektetési alap tőzsdecápa ügyfél szegényedik bróker gazdagszik közvetlen tőzsdézés lelkiismeretesség mitől döglik a légy


2009.03.19. 12:41 Zsvars

Gazdasági ősrobbanás

Ősrobbanás deffiníciója: kezdetben vala a nagy semmi, ami felrobbant...

Viccet félretéve, miről is szól ez a mostani bejegyzésem, ezzel a címmel?

Arra a néhány hónapon belül meginduló árrobbanásra szeretném mindenki figyelmét felhívni, aminek már finoman szólva is itt az ideje.

Aki szereti stresszelni magát hírekkel, és éjjel-nappal azokat bújja, érdekesen irányított eseménynek lehetett tanúja a napokban. Mire is gondolok?

AIG: gondolom a hírolvasóknak ismerősen hangzik, ez az a nagy amerikai biztosító, amelyik miután az állam alaposan megtámogatta (170 mrd USD-vel), kiosztott 165 millió USD jutalmat a vezetői között, mindenféle hivatkozással. Aki figyelt, észrevehette az egész mögött meghúzódó lényegi üzenetet: ugyanis az AIG vezére mintegy mellékesen megemlítette, hogy "év végére vége lesz a válságnak".

Erre figyelt bárki is? Elindult a bizalom helyreállítása. Azaz praktikusan mondva az amerikai állam potom 165 millió USD-ért cserébe fog nyerni közel 150 mrd USD-t, legkésőbb egy éven belül. Miért is? Mert az üzenet megvan, a bizalom helyreállítás elindult, és az usa állama részesedik az AIG-ből, és így az eredményéből is.

Na most, egy árrobbanás esetén nem kis eredménye lesz az AIG-nak.

Gondoljuk végig együtt: ami lefelé 60% mínusz (100-ról 40-re), az visszafelé 150% plusz!!!

Már csak az a kérdés, hogy tényleg lesz-e árrobbanás, azaz tényleg várható-e, hogy az összes részvénypiac mint a hülye (már bocs), elindul felfelé?

Ha tudjuk azt, hogy mi mozgatja a nemzetközi pénzvilágot, akkor könnyű belátni, hogy már épp itt az ideje. A nemzetközi pénzvilágot a nagytőke, a nagyon vagyonos emberek, és az őket képviselő pénzintézetek mozgatják. Ezek az emberek pedig nem arról híresek, hogy szeretnek lemondani az extra profitról. Márpedig a befektetési formák közül extra profitot (úgy is mondhatnám, hogy inflációt meghaladó profitot) csak a részvénybefektetéssel lehet elérni. Azaz 1 éve lassan semmi más nem történik, mint egy óriási feszültség gyűlik a nemzetközi pénzpiacon, és alig várják a jó híreket, hogy azonnal visszatérjenek a részvénypiacokra. Jelzem, van aki már régóta vásárol, mint pl. Soros, Buffett, stb.

Ugyanis pontosan tudják, hogy a részvényeken is úgy lehet nagyot kaszálni, ha valaki olcsón vesz, és drágán ad el.

Újra felteszem a kérdést annak, aki olvassa bejegyzéseimet: szerintetek a nagytőkések szeretnek elesni sok-sok hozamtól?

Ugye nem.

Akkor innentől kezdve semmi más dolguk sincs, mint amint a legkisebb jó hírt meghallják, visszamennek a részvénypiacokra. A legkisebb jó hír, pedig megtörtént. Az AIG vezére elindította a lavinát. És hát a részvénypiac mindig legalább fél évvel előzi meg a gazdaságot. (mint azt láttuk is- az első nagy zuhanás még 2008 elején volt, amikor a csődök még nem indultak el (2008 nyár végén-ősszel) és a második tőzsde zuhanás októberben volt, miközben a nagy leépítések éppen most is zajlanak. (a második esetben azért nincs fél év különbség, mert volt egy komoly előzménye))

Na most, ha fél évvel előzi meg a gazdaságot a tőzsde, és év végére, 2010 elejére számítanak a gazdasági fellendülésre, akkor ebből nem nehéz megjósolni, hogy most tavasszal, nyáron lenne várható a nagy árrobbanás.

Érdemes kimaradni? Érdemes elszalasztani egy ekkora lehetőséget?

A következő formában nem: Befektetési alapokon keresztül, amik a potenciális régiókba és iparágakba fektetnek be! Ezek közül megtalálni a legjobbat, nem egyszerű. Szakember kell hozzá.

Mindenkit óva intenék attól, hogy közvetlenül menjen ki a tőzsdére, szerencsére alapozva, szakértelem nélkül. Ezt a sportot hagyjuk meg annak, akinek van felesleges 100 milliója.

Ha kérhetem.

Viszont a kispénzű embereknek is van bőven lehetőségük kihasználni az árrobbanásban rejlő lehetőségeket. Annak is, akinek néhány milliója lenne megforgatni, és annak is, aki havonta egy cél érdekében 20-30 ezer forintot félre tud tenni.

Csak ne egyedül próbálkozni!

Aki úgy gondolja, hogy a rendszerváltás és az internet lufi meggazdagodási lehetőségét kár volt kihagyni, vegye fel velem a kapcsolatot, és megnézzük melyik a személyre szabott, neki való befektetési alap. (mennyire lehet és kell a különböző tőke és hozamgaranciákat (részvényalapú alapnál!!!) alkalmazni)

 

Nem lemaradni! Jelentkezni! Komolyan, utólag nagyon rossz érzés ám hajat tépni, fejet falba verni...

Üdvözlettel:

zsvars

4 komment

Címkék: befektetés részvény tőkegarancia reálhozam pénzügyi tanácsadó befektetési alap tőzsdei árrobbanás hozamgarancia részvényre biztonságos megoldás válság mellett


2009.03.18. 13:42 Zsvars

Ingatlanbefektetés

Ismét egy hosszabb téma, és egyben a legnehezebb. Miért is mondom ezt? Ugyanis az a tapasztalatom, hogy Magyarországon minden 45 év feletti polgár megvan győződve róla, hogy csak az ingatlan a jó befektetés.

Valahol őket is megértem. Csak ezt látták, erre volt lehetőségük, semmi tapasztalatuk, sőt információjuk sincs a részvénypiacról, a részvények működéséről, sőt uram bocsá, az alacsony kockázatú részvény piaci befektetési lehetőségekről. Utóbbi egy másik bejegyzés témája lesz, visszatérek az ingatlanra.

Az indító kérdés: az ingatlanba történő befektetés jó üzlet-e?

Árnyalt választ kell adjak rá: az esetek 10%-ban igen. A többi esetben sajnos nem a legjobb befektetés.

Jöhetnek a miértek.

Először is tudni kell, hogy az ingatlanok árát szintén csak a kereslet-kínálat befolyásolja, azaz másképp mondva, nincs mögötte gazdasági teljesítmény. Innentől kezdve egy egészen speciális esetben komolyan bukni is lehet egy ingatlanon. Pl. egy szép panorámás ház elé a szomszéd telekre felhúznak 20 m-re egy marha nagy társasházat, és a panoráma helyett onnantól kezdve a tűzfalat lehet bámulni. Gondolom nem kell különösebben indokolni, mitől fog lezuhanni az ingatlan értéke. ( még akkor is, ha történetesen a Rózsadombon van...)

Vagy felhúznak a környékre egy szórakoztató centert, szemétégetőt, magas villanyvezetéket, stb. 

Tudom, ennyire ne legyek derülátó, de ez is megtörténhet. 

A leggyakoribb eset az ingatlan befektetésnél mégis az, hogy amellett, hogy nem termel megfelelő hozamot, még rendkívül alacsony a likviditása is.

Az alacsony likviditást nem nehéz elképzelni, hiszen egy 20 millióért vett lakásból, ha ki kellene venni 2 millió Ft-ot, az előszobát külön mégsem lehet eladni...

Mi a helyzet a nem megfelelő hozammal?

Nézzük az eseteket:

Kihasználjuk azt, hogy most pang az ingatlan piac, és veszünk egy egyébként 20 millió értékű lakást, 18 millióért. 1 éven belül el tudjuk adni a lakást 20 millió Ft-ért, mert helyre álltak az ingatlan árak. Az éves nyereség 2 millió Ft. Ami a 18 milliónak 11%-a. Na, itt már bajok vannak. Ugyanis ez kb. azzal egyenértékű, mintha minden kockázat nélkül lekötötte volna valaki a pénzét. Magyarul: ugyanazt a szar hozamot kapja, mint a bankban.

És akkor még ugye nem beszéltem arról, hogy a nyereséget le is kell adózni, ami mindjárt 25% mínusz, szerződéskötési díjak, értékesítési jutalék, stb., stb.

A következő eset, vegyítünk. Ezt a 20 milliós ingatlant most 18 millióért megvesszük, várunk 2-3 évet, akkor majd eladjuk 22 millióért, és közben kiadtuk egy rendkívül szimpatikus házaspárnak havi 60.000 Ft-ért. Ekkor a 3 év alatti nyereségünk 6 millió Ft. Ez a 6 millió Ft a 18 milliónak 33%-a. Na igen, de 3 év alatt, azaz megint ott vagyunk, hogy az évi 10%-ot esetleg eléri a hozam. És a költségek nem lettek kevesebbek, az adó szintén, sőt, ha pechünk van, még a bérleti díjat elkölthetjük felújításra is.

Akkor mégis mi az az ingatlan befektetési forma, ami igazán nyereséget tud hozni?

A válasz egyszerű: a mutyizás. Amikor "valaki" megsúgja, hogy ebből és ebből a területből nemsokára belterület lesz, holott eddig szántó volt. Vagy ez és ez az épület mögötti cég bajban van, "szarért-hugyért" kell eladnia az ingatlanját. Stb.

Na most, ez az a bizonyos 10%, amiről beszéltem. Sajnos elég szűk réteg részére hozzáférhető csak.

Kitekintés

Felmerül a kérdés, hogy ha a fenti számolások, elméletek helyesek (jelentem azok), akkor mégis miért harsogja a média, hogy ingatlanba érdemes most tenni a pénzt?

Válaszként egy kérdést teszek fel: a kereslet csökkenés miatt nagyot zuhant ingatlanpiacot és ingatlanalapokat hogyan lehet másként életrepofozni, mint a kereslet mesterséges visszanövelésével?

Így már azt hiszem minden világos.

Összefoglalás

Ingatlant akkor érdemes venni, ha az ember benne lakik, vigyázz rá. Ekkor azért jó befektetés, mert a használat ellenére is nő az értéke.

Mutyizás nélkül ingatlant, mint befektetést a kicsi hozama, és azért legyünk őszinték, a hozamhoz mért magas kockázata miatt nem ajánlok. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon nem.

Azt se felejtsük el, hogy az egyébként is magas túlkínálathoz, még mindig építenek ingatlant.. de hogy minek?...

Akinek van bőven pénze, az is inkább egyik lábnak támaszkodjon ingatlanra, ne teljesen.

Ha már mindenképpen muszáj valakinek ingatlanba fektetni, mert másképp nem tudja elképzelni az életét, akkor ingatlanalapba tegye ezt meg. (még az sem biztos, hogy a legjobb forma, ha üzleti céllal adják ki az ingatlant....azt is ki kellene számolni)

A legfontosabb megállípítás viszont továbbra is az, hogy tessék független pénzügyi tanácsadóval (pl. velem) konzultálni a befektetési szándék meglétekor, és nem a médiára hallgatni...

Üdvözlettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: pénzügyi tanácsadó ingatlanbefektetés


2009.03.18. 13:08 Zsvars

Arany mint befektetés-miért óvatosan? miért ne?

Érdekes felhívást hallottam ma a TV-ben. Pontosítok, felháborítót. Miszerint most a legjobb befektetés az arany lenne. (mondták még az ingatlant, azt majd a következőben fejtem ki.)

Hogy mindjárt a lényeggel kezdjem: az arany jelenleg a legrosszabb befektetések között van, szinte garantálható, hogy bukni fog rajta, aki most vesz! Miért? Mert drága. Nagyon drága, és innen csak lefelé megy az árfolyama. Jöjjön a kifejtés: (aki a korábbi bejegyzéseimet olvassa, tudja, hogy csak úgy állítani valamit, indoklás nélkül nem szoktam)

Először azt kell végiggondolni, hogy mi határozza meg a jelenlegi közgazdasági szituációban az arany árfolyamát? Mint azt a bankok működése c. bejegyzésemben kifejtettem, jelenleg az arany mint fizetőeszköz, vagy fizetőeszköz fedezet már nem funkcionál. Csak és kizárólag áru illetve esetleg kincsképző szerepe van. (jelenleg az áru szerepre kell fókuszálnunk, az határozza meg az árfolyamot).

Mivel az arany jelenleg ugyanolyan áru, mint mondjuk a búza, ezért a kereslet-kínálat határozza meg az árfolyamát.

A kereslet-kínálatot két tényező befolyásolja: az iparban milyen mértékben használnak fel aranyat valami előállításához, illetve aktuálisan mint értékálló áru (azért értékálló, mert mindig van kereslete, legyen akármekkora) mennyire felkapott.

Jelenleg nem hallottam (és még sokáig nem is fogok valószínüleg) olyan új technológiáról, ami lényegesen több arany felhasználást, bedolgozást igényelne, mint a mostani viszonyok között. Így az ipari termelés nem fogja növelni az arany iránti keresletet, és az árára sem lesz befolyással.

A másik befolyásoló tényező jelentem sokkal nagyobb. Mint írtam, az arany egy bizonyos standard szinten örökké keresett áru, ezért mindig van egy árfolyam ami alá nem esik le. Hosszú éveken keresztül ez az árfolyam 550-600 USD volt, unciánként (31 gramm).

Amikor egy olyan gazdasági helyzet van, mint most, azaz a bizalom a kockázatosabb (ingatlan, részvény) befektetések irányából a kevésbé kockázatos befektetések irányába terelődik, az arany, mint befektetési lehetőség mindig felmerül, és általában villámgyorsan el is fogy. Azaz a kockázatot kerülő tőke otthagyva a részvényeket, óriási mértékben kezd el aranyat (és egyéb kis kockázatú befektetést) vásárolni, megnövelve ezzel a keresletet.

Ennek a kereslet növekedésnek az oka, hogy az arany jelenleg 900-920 dollárt is ér a piacon!!!

Abban a pillanatban azonban, amikor a nagy tőke, amelyik az egész világot mozgatja, visszatér a bizalom helyre állása miatt a kockázatosabb befektetések felé, egy hihetetlen mértékű eladási hullám, azaz túlkínálat lesz az aranypiacon, mélybe repítve az árfolyamot, vissza 600-650 dollár környékére.

Mivel a nagytőke alapvetően mindig a kockázatos befektetést keresi (csak ott tud komoly hozamot elérni), ezért nagyon rövid idő kérdése (hónapok, félév, max 1 év), és a részvénypiacok újra elkezdenek pörögni, az arany árfolyama pedig óriásit zuhan.

Azaz aki hallgatott a TV-re, és 920 USD-ért vesz aranyat, majd 650 USD-n eladja 1 év múlva, igen marha nagyot fog bukni!!!!

Hát, ennyit ismét a médiáról.....

Konklúzió: aranyat most nagyon nem szabad venni.

Aki pedig komoly hozamot, és biztonságos befektetést keres, forduljon hozzám bizalommal. (elérhetők tőke, sőt csúcshozam garantált részvényalapok is rajtam keresztül.)

Üdvözlettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: arany pénzügyi tanácsadó befektetési alap biztonságos megoldások


2009.03.04. 23:54 Zsvars

Devizahitelesek figyelem! Indokolt-e a kétségbeesés?

IGEN. Rövidtávon, és nem megfelelő eladósodottsági mértékkel mindenféleképpen. Egyébként NEM!

Mire is gondolok? Ha egy háztartás amikor felvette a hitelt, mondjuk a családi költségvetés 50-60%-át áldozta fel havonta a hiteltörlesztés oltárán, akkor igenis jogosan lehet kétségbeesni. Nagy butaság volt, hiszen a mondást mindenki ismeri "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér".

A normális adósságszolgálati mutató egy háztartásban 30% maximum. Azaz a havi betélek maximum 30%-át lehet hiteltörlesztésre fordítani. A miért pont ennyire könnyű a válasz.

Számoljuk végig, hogyha 2-en keresnek 100%-ot, és abból 30%-ot elvisz a törlesztő részlet, akkor az egyik fél kiesésével (gyes, kirúgás, fizetéscsökkenés, munkaadói tartozás, munkaképtelenség, stb.) még mindig megmarad 50%-nyi bevétel. Azaz a bevételek 20%-a marad a rezsire, amiből az újra munkába állásig úgy-ahogy ki lehet húzni az életet.

Mi a helyzet akkor, ha az eladósodottsági mérték meghaladja az 50%-ot, és kiesik az egyik kereső? Különösebben nem hiszem, hogy ki kell fejtsem. Ugyanígy vigyázni kell az eladósodási fokkal, ha a két kereső között jelentős különbség van, azaz a teljes háztartási bevételből 65-70 vagy több százalék jön az egyik féltől. Értelemszerűen ennek megfelelően kell belőni az elviselhető törlesztőrészletet.

A fentiek után visszatérek az alapkérdésemhez, miszerint tényleg indokolt-e a devizahitelesek kétségbeesése?

Amennyiben egy háztartás normális mértékben adósodott el, akkor mondhatom, hogy egyáltalán nem!!!!!

Miért is? Mert a forint gyengülés várhatóan átmeneti időszak (még ha 1 évig is tart a gyenge forint, egy 20 éves hitelnél ez átmeneti időszak), és utána ismét sokkal jobban járnak, mint a forinthitelesek.

Miről van szó? Egészen konkrétan arról, hogy a devizában kiadott hitelek olyan államok devizájára épülnek, amelyek inflációja és ily módon jegybanki alapkamata messze elmarad a forint jegybanki alapkamatától. Márpedig a banki működés már csak olyan, hogy amennyiben a jegybanki alapkamatok között jelentős különbségek vannak, akkor bizony a hitelkamatok között is jelentős különbségek vannak, azonos irányban.

Nézzünk egy konkrét példát, egy évre vetített kamatokkal.

Forint gyengülés előtt

Az első háztartás forinthitelt vett fel, 20 millió Ft értékben, 12%-os kamatra. Akkor az éves kamattörlesztésük 2,4 millió Ft.

A második háztartás svájci frank alapon vett fel, 20 millió Ft értékben hitelt, 6%-os kamatra (és akkor ez nagyon magas kamat CHF hitelhez). A felvételkor 160 Ft/CHF volt az árfolyam. Az éves kamattörlesztésük 1,2 millió Ft (feleannyi mint az első háztartásnak) és a bank 125.000 CHF tőketartozást tart nyílván.

Forint gyengülés után

Az első háztartás forinthitelének kamata 12%-ról 15%-ra emelkedett. Ily módon az éves kamatuk a korábbi 2,4 millió Ft-ról 3 millió Ft-ra duzzadt. A plusz teher évi 600.000 Ft.

A második háztartás svájci frank hitelét kettős hatás érte, a 6%-os kamat 6,5%-ra emelkedett, valamint a svájci frank a korábbi 160 Ft helyett 200 Ft a frank árfolyama. Az éves törlesztőrészlet képlete: (125000*0,065*200)=1.625.000 Ft. A plusz teher évi 425.000 Ft.

Észre kell venni, hogy a második háztartás kamatterhe még mindig csak töredéke az első háztartás forintgyengülés előtti összegének, SŐT a forintban eladósodott háztartás még rosszabbul járt, mint a devizában eladósodott háztartás!

Ilyen szempontból egyáltalán nem indokolt a kétségbeesés.

Felkínált banki megoldások véleményezése

Ugye két lehetőséget adtak meg a bankok. Mind a kettő KRITIKÁN ALULI!!!

Az egyik az volt, hogy térjenek át forintalapúra a devizahitelesek. Könyörgöm! Nézzétek meg a fenti példát. Mekkora bukás a forint hitel a devizához képest? Ráadásul azt se felejtsük el, hogy az eredetileg 20.000.000 Ft-os hitelből, amit a 160-as árfolyamon 125.000 svácji frank tőketartozásként tartanak nyílván, mindjárt lesz egy 25.000.000 HUF-os tőketartozás, ha a 200 Ft-os árfolyamon hirtelen visszaváltják forintra a tartozást. DUPLÁN CSESZIK KI MAGÁVAL AZ ÜGYFÉL!!! Elnézést a szóhasználatért, de még finom voltam.

A másik megoldási lehetőség az volt, hogy növeljék meg a futamidőt. Mondjuk 15 évről 20 évre. Merthogy ez leviszi a törlesztőrészletet. Na ja. Leviszi. Igen. Csak mondjuk az egész hitel, amit a 20 év alatt vissza lehet fizetni, mindjárt kétszer annyiba fog kerülni. Mondjuk 10.000.000 Ft hitelt vett fel valaki. 15 év alatt összesen kb. 15 millió környékén fizet vissza. A havi törlesztőrészlete kb. 83.734 Ft.

Ha átalakítja 20 évesre a hitelt, akkor a 20 év alatt összesen kb. 17,4 milliót fog visszafizetni. A havi törlesztőrészlete valóban alacsonyabb lesz... csak 72.760 Ft.

Csak hát ugye 2,4 millióval többet fizet vissza. (Forrás: OTP kalkulátor-új lakásra, támogatott hitellel...) Mivel támogatott hitelt kalkuláltattam, így kevésbé kedvezményes kamatozásnál még drasztikusabb a különbség.

Azaz elmondható, hogy mind a két felajánlott lehetőség a banknak nagyon jó. Az ügyfélnek már kevésbé.

Érdemes-e most devizahitelt felvenni, egyáltalán lehet-e?

Muszáj ezzel a kérdéssel is foglalkozni. A két válasz elöljáróban: nagyon is érdemes, illetve meg kell találni azokat a bankokat, ahol lehet. Bővebben kifejtve:

Ha a fenti példa még rémlik, a lényegesen alacsonyabb kamat, ami egy devizahitelhez kapcsolódik önmagában sokkal kisebb visszafizetést jelent, mint egy forint alapú hitel.

Ráadásul mivel a devizahitelek úgy működnek, hogy a forintösszeget a folyósítás napján érvényes árfolyammal elosztják, és onnantól devizában tartják nyílván, elég egyértelmű, hogy egy magasabb osztószámmal jobban jár az ügyfél. Konkrétan: ugyanaz a 20 millió Ft, ami 160 Ft-os svájci franknál a szerződésbe 125.000 CHF tőketartozásként került be, most 200 Ft-os árfolyammal csak 100.000 CHF tőketartozásként szerepel majd a szerződésben.

Összevetésben: a 160 Ft-os árfolyammal, 20 m Ft, 6%-os kamat mellett évi: 7.500 CHF kamatot jelent.

A 200 Ft-os árfolyammal, 20 m Ft, 6,5% mellett évi: 6.500 CHF kamatot jelent.

Gyenge forintnál a fenti törlesztőrészlet valóban a második esetben magasabb, méghozzá 100.000 forinttal. Na de, ha a forint a helyére áll, akkor 160.000 Ft-al lesz kedvezőbb az éves kamat. Márpedig a forint visszaerősödését erről a helyről, ahol most áll, nem nehéz megjósolni....

Második kérdés: lehet-e kapni deviza alapú hitelt? Igen, lehet, csak nem magyar banknál kell keresni. Ebben is tudok segíteni, és könyörgöm, mivel ingyenes a segítség (sikerdíj van csak, de azt a bank is elkérné), vegyétek/vegyék igénybe! Sok pénzről van szó ahhoz, hogy a szerencsére lehessen bízni.

Még egy téma, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül.

2008 őszének végén drámai hangon kiállt jó pár bank vezére, és közölte, hogy "ügyfeleink védelme érdekében, beszüntetjük a deviza alapú hitelezést". Az eddigi fejtegetések után talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy ilyen rossz dumát régen hallottam...

Miről is van szó? Gondoljunk bele: egy magyar bank csak a bankközi piacról juthat devizához, amit ki akar helyezni. Miközben a forint gyengülése miatt sokkal drágábban juthat hozzá a bank a devizához, mint korábban (hiszen nem abban fizetik az emberek be a betéteket). Ráadásul a magas árfolyam az új szerződéseknél hosszabb távon a bank szempontjából komoly kamatkiesést, azaz bevétel kiesést jelent.

Akkor kit is védtek a magyarországi bankok, amikor leállították a devizahitelezést? Hát nem az ügyfelet, az biztos...

Összefoglalás

Általánosságban igaz, hogy akinek 30%-ot meghalad a bevételeihez képest az adósságtörlesztése, van oka kétségbeesni a hitele törlesztőrészletének emelkedése miatt. Ennek a kétségbeesésnek azonban nem a forint gyengesége az oka, hanem a túlzott eladósodottsági mérték, és mint a számokkal ellátott példán is látszik, a forintban eladósodottak sem dőlhetnek hátra.

Szintén általános igazság, hogy akinek 30% alatti az eladósodottsága, nincs oka félelemre, kétségbeesésre, átmeneti időszakról van szó, és hosszú távon jobban jár a devizahitelével, mintha változtatna bármit. (szintén lásd példa)

Továbbra is lehet devizahitelt felvenni és érdemes is! SŐT! AKINEK FORINT ALAPÚ HITELE VAN, LEGYEN VÁLLALKOZÁS VAGY MAGÁNSZEMÉLY MOST ÉRDEMES ÁTTÉRNI DEVIZAALAPRA!

HOGY HOL LEHET HOZZÁJUTNI DEVIZAALAPÚ HITELHEZ MOST, ÉS MINDEZT KULCSRA KÉSZ MÓDON, EBBEN TUDOK SEGÍTENI! MINDENKIT ÓVA INTEK A SAJÁT SZAKÁLLRA TÖRTÉNŐ INTÉZKEDÉSTŐL. TESSÉK MEGKERESNI, ÉS ÁTBESZÉLJÜK!!!!

Tisztelettel:

zsvars

13 komment

Címkék: hitel törlesztőrészlet hitelkiváltás pénzügyi tanácsadó deviza hitel adósságszolgálat forint hitel törlesztőrészlet emelkedés kétségbeesés hiteleseknek új devizahitel banki áthidaló megoldások eladósodottság mértéke


2009.03.04. 22:13 Zsvars

Vállalkozásoknak szánt megoldás-válságban is biztonsággal

Aki a cím ellenére idekattintott, gondolom éppen azon morfondírozik, hogy na megint egy magyar trükközős zseni, aki kitalálta a frankót-leginkább magának..

Sajnos ez esetben ki kell ábrándítsak mindenkit. Sem a frankót nem találtam ki (illetve ez csak részben igaz, a zseniális húzás a végén), azt pedig pláne kikérem magamnak, hogy csak magamnak akarok jót!

Egy kis mellékvágány: egy pénzügyi tanácsadót, és így engem is, az különböztet meg egy értékesítő ügynöktől, hogy én semlegesség helyett az ügyfél oldalán állok! Arról nem beszélve, hogy igényfelmérést végzek, analízissal karöltve, és közösen keresünk megoldást, tukmálás helyett.

Ismerős az a tárgyalási helyzet, hogy win-win? Amikor mindenki nyer. A cél ez!

Persze azért azt se felejtsük el, hogy a közgazdaságban mindenki nem nyerhet. Akkor a két utolsó mondat alapján, valakinek veszíteni is kell a dolgon. Első ránézésre ez az állam, illetve APEH, aztán majd kifejtem, hogy tulajdonképpen miért is jó az államnak támogatni a Signum nevű pénzügyi terméket.

A dolgok elejébe vágtam, hiszen még a Unit Linked típusú terméket sem fejtettem ki, és lám, már céges megoldásokról beszélek. DE annyira aktuális, hogy muszáj.

Miről szól a Signum, mire lehet használni?

A bővebb kifejtésre személyes tanácsadás során tudok időt áldozni, itt néhány alapgondolatot írnék csak le. A Signum is egy Unit Linked, amiről egyelőre elég annyit tudni, hogy 99%-ban befektetési hangsúlyos pénzügyi termék. Az 1% az életbiztosítási rész, aminek a világon semmi más szerepe nincs, mint kedvező jogi köntöst adni az egésznek. A Unit Linked még VÉLETLENÜL SEM BIZTOSÍTÁS!!!! Megtakarítási és befektetési forma. Elnézést a hangsúlyozásért, csak a hátsó sorokba is el kell jusson. Egy példa: egyik ügyfelemnek közel 35 millió Ft-ja van UL-ben. Mennyi az életbiztosítási rész? 500.000 Ft. Külön éves díj nélkül, úgy egyébként. Ilyen aránypár mellett hihető, hogy a megtakarításon, befektetésen van a hangsúly. A jogi előnyök pedig a köntösnek köszönhetően: kamatadó mentesség, végrehajtás és inkasszó alóli mentesség, örösödési illeték (felső határ nélkül) és eljárás alóli mentesség, és megtámadni sem lehet. Ennyi előnyt csak megér a köntös...:)

Na, de térjünk vissza a Signumhoz.

Gyakorlatilag egy egyszerű módszerrel sikerült elérni, hogy adó és járulékmentes költségként lehessen elszámolni, anélkül, hogy valóban elköltésre kerülne sor! Rugalmasságát tekintve nem ismerek még egy ilyen rugalmas UL-t, pedig mint korábban írtam, ezzel foglalkozom.

Egészen konkrétan mire lehet használni?

  1. Kiszállási stratégia tulajdonosoknak
  2. Jelenlegi adóterheknél kedvezőbb pénzkivételi lehetőség
  3. Érinthetetlenné tehető a céges pénz! Inkasszó elleni védelem!
  4. Jó hír, hogy se a Kajmán-szigetekre, se Szlovákiába nem kell elvinni a pénzt...
  5. Nagyobb cégek esetében kulcsmunkavállalókat lehet motiválni vele adó és járulékmentesen
  6. Gondoskodás a cég alkalmazottairól, pl. nyugdíjas éveik megsegítése
  7. Gondolom mindenkit érdekel, hogy nettó 100 Ft-ot a Signummal ki lehet hozni 174 Ft-os költségből is! (bérként 284 Ft-ba kerül)
  8. Végkielégítés, jutalom adható járulékmentesen
  9. és még sokáig lehetne sorolni, néha az ügyfelek is tudnak meglepő felhasználási lehetőséget mondani

Ismétlem: olyan költség a Signum, ami adó és járulékmentesen számolható el, minden korlátozás nélkül, és közben NEM költség!!!!

És viccen kívül: mérföldkő a magyar pénzügyi világban. Ilyen válságos időszakban mint amit most élünk, a Signum mögött álló pénzintézetet fél év alatt az utolsó helyről az első helyre röpítette a Unit Linked piacon a terméke!

 

Miért van szükség kiszállási stratégiára egy cég életében?

Amikor egy vállalkozóval tárgyalok, erre a legnehezebb felnyitni a szemét. Sajnos ebben az egyben túlzottan optimista a magyar ember. Egyfelől ez jó, másfelől viszont rendkívüli veszélyeket rejt. A következő rendkívül provokatív, de ugyanakkor elgondolkoztató kérdéseket szoktam feltenni egy vállalkozónak:

  1. Gondolt-e már arra, hogy mi fog történni az Ön vállalkozásával, ha Ön kiesik a munkából?
  2. Ha egyetlen nagy vevővel dolgozik a vállalkozás, akkor érdemes azt is megkérdezni, hogy mi lesz, ha ezzel a vevővel történik valami?
  3. Vagy csak a legnagyobb vevőjénél 10 év együttműködés után elveszít egy frissiben kiírt tendert és így a vevőt is?
  4. Az életciklusát tekintve hol tart a cége?
  5. És megint visszautalok az első kérdésre, csak másképp: Az Ön munkája nélkül mi lesz a cégével?

Kemény kérdések igen, és remélem, hogy jó pár vállalkozót ha olvassák a bejegyzésemet, elgondolkoztatott. Főleg az életciklusra vonatkozó rész. Ezt kifejtem egy kicsit:

 

Vállalkozás életciklusa

 

 

 

Remélem jól látszik az ábra. Mit is takar pontosan?

Az, hogy az egyes ciklusok pontosan hány év alatt történnek meg, teljesen fakultatív. Ami biztos, hogy egy vállalkozás teljes élete négy jól elkülöníthető részre osztható. Az első az alapítás és azt követő időszak, a második a felszállóág, amikor hihetetlen módon pörög a vállalat, a harmadik ciklus a stagnálás (enyhe növekedés mellett esetleg) és a negyedik végső ciklus a végelgyengülés, amikor a vállalat mérete fokozatosan csökken és a végén meg is szűnik a vállalkozás.

Sajnos a negyedik ciklus előbb-utóbb eljön. Akkora óriás mammut cégek sem úszták meg, mint pl. a General Motors. Bár még nem tudni, hogy tényleg végük lesz-e, de a hanyatlás jelei már korábban látszottak (nem a piaci igényeknek megfelelő autókat gyártottak, pontosabban rossz igényeket elégítettek ki ("megveszik mert amerikai"))

Egy lényegesen kisebb vállalkozás, és sajnos ez jellemző a hazai vállalatokra megakad azon a szinten, hogy a létrehozó tulajdonos működteti. Sem utódja, sem jelöltje, és abban a pillanatban, amikor kiszáll bármilyen okból a vállalkozásából, a cég összedől. Nem akarok jósolni, de pl. az egyik kedvenc cukrászdámra is sajnos ez a sors várhat...

Mit lehet tenni? Kiszállási stratégiát kell felállítani, azaz a megtermelt jövedelem egy részét félre kell tenni, gyűjteni, nem felélni és nem visszaforgatni. Népszerűen fogalmazva tőkét kell felépíteni. Arról se feledkezzünk meg, hogy egy minimálbéren bejelentett vállalkozónak nem lesz nyugdíja sem például. A nyugdíjakról majd egy külön bejegyzést is írok.

Bár nehéz elfogadni, de nagyon jól látszik az ábrán is, hogy a piros és kék nyilas időszakban, azaz a felszálló ágban (második ciklus) és a stagnálás időszakában (harmadik ciklus) lehet építeni igazán a kiszállási stratégiát. Ilyen ciklusban lévő, egyébként felhőkben röpködő vállalkozóval arról beszélgetni, hogy be is dőlhet a cége "kellemes" dolog. De sajnos erre is gondolni kell, és mivel én neki akarok jót, vissza kell rángassam a földre.

A Signum egyik legfőbb felhasználási formája pont ez, hiszen ahelyett, hogy adóként befizetné a vállalkozó a pénzt, félreteheti magának. (költségként írja le.)

 

Összefoglalás

Egy vállalkozónak igenis gondolnia kell arra, hogy egyszer megszűnhet a vállalkozása, és akkor mihez kezd. Én már túl sok embert láttam ebben a cipőben járni ahhoz, hogy el tudjam fogadni, hogy valaki pusztán büszkeségből nem hajlandó leülni egy pénzügyi tanácsadóval erről beszélgetni.

A biztonsági tényezőről nem feledkeztem el, erről a hamarosan megjelenő befektetési alapokról szóló bejegyzésemben lehet majd olvasni, vagy személyes találkozó keretében fejtem ki.

Természetesen minden amit a Signumról leírtam 100%-ban legális, PM állásfoglalás is van hozzá. Hogy mi a zsenialitás benne? Erről személyesen.

Zárszó

A korábbi témáktól eltérően, amik általános elméleti fejtegetések voltak, egyre inkább fogok haladni a konkrét problémák felé. Természetesen nagyon szívesen foglalkozom továbbra is a háttér működés leírásával, különösen, ha jelzitek felém, hogy lenne igény rá.

Tisztelettel

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: válság nyugdíj vállalkozás unit linked pénzügyi tanácsadó vállalkozási adóspórolás biztonságos megoldások vállalkozási életciklus magasabb nettó kivét kajmán szigetek szlovák adóparadicsom signum kiszállási stratégia


2009.03.04. 01:15 Zsvars

Fogalomtár

Mielőtt a további témákba belemennék, indítok egy bejegyzést, amelyben a különböző pénzügyi fogalmakat szándékozom felsorolni. A későbbiekben folyamatosan frissítem majd. Persze nem a lexikonokat óhajtom helyettesíteni, így a túlzottan szabad megfogalmazásokért előre is elnézést kérek. Cél az érthetőség!

Valuta: olyan készpénz, ami nem az adott ország hivatalos fizetőeszköze

Deviza: valutára szóló követelés, csak elektronikus formában létezik a bankban

Kölcsön: fizikailag átadott, vagy számlára elutalt olyan pénz, amit később vissza kell adni

Hitel: rendelkezésre álló keretösszeg, a kölcsönt ennek terhére folyósítja a bank. Utalás után a hitel automatikusan kölcsönné "alakul".

Kötvény: hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Gyakorlatilag a kölcsön értékpapír formájú megjelenése. Mivel értékpapírról van szó, ezért egy plusz pénz utalás kapcsolódik hozzá.

Kamat: kölcsön illetve kötvény után fizetett kölcsönadási díjtétel. Mindig az adós fizeti, rendszeres időközönként, állandó összegben.

Részvény: tulajdoni hányadot megtestesítő értékpapír. A tulajdonost a társaság működésének eredményéből arányos rész illeti meg, ezt osztaléknak nevezzük.

Hozam: Minden olyan nyereség, ami nem kamat. Lehet osztalék, árfolyamnyereség, stb.

Tőzsde: szigorú szabályozású piactér, ahol fizikailag jelen nem lévő javakkal lehet kereskedni

Befektetési alap: pénzügyi közvetítő szerepet tölt be. A kis befektetők pénzét összegyűjtve, nagybefektetőként jelenik meg a piacon. Költséghatékonység, magas szakértelem, nemzetközi szabályozottság, fix befektetési politika és maximalizált hozam megtartási lehetőség jellemzi. A maximalizált hozammegtartás azt jelenti, hogy az elért hozam 6%-át tarthatja meg az alap, a többit vissza kell ösztania a kisbefektetői között. A legmodernebb befektetési forma!

Részvényindex: Egy adott tőzsdei vállalkozás, egy adott tőzsde által forgalmazott részvények súlyozott átlagértéke. Az átlagban figyelembe vehető értékpapírok köre szűkíthető.

BÉT: Budapesti Érték Tőzsde. Főleg magyarországi nagyvállalati részvényeket forgalmaz, illetve árutőzsdéje is jelentős. Várhatóan hamarosan beolvad a bécsi börzébe. Méretét tekintve még Európában sem jelentős, világviszonylatban miniatűr. Ennek következményeként rendkívül kiszolgáltatott a nemzetközi hangulatnak. sajátságos és elszomorító jellemzője, hogy a rajta megjelenő tőke 80-85% külföldi tőke.

BUX: A BÉT legfőbb részvényindexe. Jelentősen 10-15 részvény határozza meg az árfolyamát. (pl. MOL, OTP, RICHTER, EGIS, T-csoport, TVK, Borsodchem, stb.)

Államkötvény: állam által kibocsátott értékpapír, tőke és kamat visszafizetését az állam garantálja. A reál gazdasági szféra államnak történő kölcsönnyújtási eszköze.

Reál gazdasági szféra: magánszemélyek, vállalkozások, non-profit szervezetek. Gyakorlatilag bármi, ami nem állami szervezet.

Infláció: Szándékos állami pénzérték csökkentés, pénzrontás. Általában áremelkedéssel és tartós hazai fizetőeszköz gyengüléssel jár.

THM: Teljes Hiteldíj Mutató- az egységesítés és összehasonlíthatóság jegyében a bankoknak meg kell adniuk, hogy a kölcsönre kivetett összköltség a futamidő végéig milyen éves kamatot jelent. Számolásakor a futamidőt, a teljes futamidő alatt visszafizetett szumma költséget plusz tőkét kell figyelembe venni. (a kamatot a kamatos kamat elv alapján kell visszaszámolni.)

Kamatos kamat: egy kamatperiódus végén a jóváírt kamatot átvezetik a tőkeszámlára, és a következő kamatperiódusban az így megnövelt tőkének nézik a kamatát. (amit szintén tőkésítenek, és így tovább...)

Kamatperiódus: az az időtáv, ami két kamatfizetés között eltelik.

Szólj hozzá!

Címkék: hitel infláció kölcsön részvény kamat deviza bux thm bét kamatos kamat államkötvény hozam kötvény befektetési alap valuta részvényindex reálszféra kamatperiódus


2009.03.04. 00:46 Zsvars

Államkötvény mint befektetés- mikor, mikor NE!!

Először is tisztázni kell, hogy mit is jelent az államkötvény, illetve milyen fajtái vannak.

Az államkötvény praktikusan azt jelenti, hogy egy a reálgazdaságban működő személy (természetes vagy jogi) kölcsönt folyósít az államnak. Az állam pedig a kapott kölcsönért cserébe hitelkamatot fizet, és biztosítja a tőke visszafizetését is.

Típusait tekintve éven belüli (ún. diszkontkincstárjegyek) 2-3 éves, 5 éves és ennél is hosszabb távú államkötvényekről beszélhetünk. Aki olvasta az infláció témáját taglaló bejegyzésemet, nem lepődik meg azon, hogy a hosszabb távú (5 év feletti) államkötvények kamata alacsonyabb, mint a rövidebb távú államkötvényeké. (mivel az infláció csökkenésére számítanak, az államkötvények kamatát pedig abból fedezik)

Miért is van szükség államkötvényekre?

El kell különíteni az állami kiadásokat. Vannak folyó kiadások, hívjuk ezeket "költségeknek", és vannak egyszeri, nagyobb összegű kiadások, hívjuk ezeket "tőkekiadásoknak". A költségek fedezetét az adó és járulékbevételek hivatottak adni. A tőkekiadásokkal már más a helyzet. Állami szempontból tőke igénynek nem csak a közvetlen állami beruházásokhoz szükséges pénzek minősülnek, hanem pl. a kedvezményes hitelek, pályázatok, stb. is.

Mivel az állam alapvetően semmilyen termelési funkciót nem végez, a likviditását pedig adó és járulékbevételekből nem képes megteremteni, kénytelen különböző módokon pénzhez jutni. Itt jegyzem meg, hogy noha számviteli szempontból különbség lehet egy folyó és egy egyszeri kiadás között, cash-flow szempontból semmilyen különbség nincs, ehhez is-ahhoz is pénz kell.

Az egyszeri, tőke jellegű kiadásokhoz az állam több lehetőség előtt áll: a szükséges tőkét a saját jegybankjától veszi fel, külföldi forrásból finanszíroz (külföldi tőke bevonásával), illetve effektív pénzteremtéssel, a pénztömeg növelésével jut több pénzhez.

Utóbbi a pénzkibocsátást jelenti, ezt az állam szereti kerülni, mert hihetetlen mértékű inflációt tud gerjeszteni.

A jegybanktól való hitelfelvétel különösen egy olyan kis állam és kis jegybank esetében mint MO. és az MNB nagyon korlátos, arról nem beszélve, hogy praktikusan az egyik zsebéből a másikba teszi át az állam a pénzt. Sőt, ennél nagyobb baj, hogy mivel a jegybank az állam mellett a kereskedelmi bankok pénzforrása is, így közvetett módon a gazdaságtól veszi el a magas "pörgéshez" szükséges összeget.

Így egy különösen kicsi állam esetében a külföldi tőke bevonása jelenti a megoldást, esetleg a reálszférából történő pénzszerzés. Előbbi ráadásul az egész nemzetgazdaság számára jelent plusz pénzt, így élénkítheti a gazdaságot. Amennyiben a hazai reálszférától (vállalat, lakosság) szerez tőkét az állam, azaz az államkötvényeket a hazai reálszféra veszi meg, akkor ezt a pénz a fogyasztásból csoportosul át, így csökkentve a gazdaság pörgését. (ráadásul megint egyik zsebből a másikba....)

A külföldi tőke bevonásának két lehetősége van. Az egyik a közvetlen kölcsön felvétel (ettől dagad magyarország államadóssága), a másik az államkötvények külföldi befektetőknek történő értékesítése.

Amit eddig leírtam, az a rózsaszín köd. Most jöhet a feketeleves.

Ugye egyrészt nem szabad megfeledkezni arról, hogy az infláció fedezi az államkötvények kamatát, így különösen magas reálhozamra nem szabad számítani.

Másrészt komoly kockázatot rejt magában az államkötvény is, mint befektetés.

Miből ered a kockázat?

Először is, az állam ugyanúgy a reálgazdaságba helyezi a pénzt. Azaz közvetett módon ugyan, de céges befektetések jönnek létre. (munkahelyek teremtése, pályázatok, stb.-mind kvázi cégrészvény vásárlás) Így tulajdonképpen egy pénzügyi közvetítőt vettünk igénybe, aki nagyságrendileg ugyanazzal a metódussal dolgozik, mint a bank, azaz az államkötvény vásárlója felé alacsony kamatot fizet, míg "ő" (az állam) elteszi a magas hozamot (csak adóbevételként jelenik meg)

A másik eredője maga az állam. Különösen igaz ez mondjuk a magyar államra. Gondoljuk végig: az államnak önálló tevékenysége nincs, teljesen a gazdaságra van utalva. Ha megszűnik a gazdaság teljesítőképessége, vagy drasztikusan csökken, az állam fizetésképtelenné válik, az államkötvényekben lévő pénz pedig effektív elveszik.

Nehéz lenne megítélni, hogy az állam eladósodottságának mértéke milyen szinten nem túlzott még (eladósodottsági mérték: államadósság+államkötvények), de az biztos, hogy Magyarország túlzottan, és túl kockázatosan eladósodott. (az államadósság teljes értéke, tőkeértéke a GDP 70%-át teszi ki- az összehasonlítás veszélyes, lévén, hogy a tőketartozás egy halmozott valami, a GDP pedig egy évre vonatkozik. Ezért érdemesebb inkább az éves kamatot viszonyítani a GDP-hez. Sajnos ez is 7-8% körül van, ami az állami költségvetéshez viszonyítva 15-16%- Azaz a magyar állam az éves bevételeinek 1/6-át fordítja kamattörlesztésre (infláció nélkül!))

A magyar állam túlzott eladósodottsága egyébként megjelenik az államkötvények kamatlábában is. Mint minden más terméket, az államkötvényeket is beárazza a piac. A szokásos közgazdasági axiómát, miszerint magasabb kockázat magasabb hozam itt sem lehet megkerülni, és államkötvény és államkötvény között is óriási különbség van. A magyar államkötvények magas kamatát sajnos nem az óriási kereslet, hanem a kockázatosság indokolja.

Összefoglalás

Az államkötvények kimondottan befektetési céllal kerülendők, alacsony kamatozásuk miatt. (jelenleg a magyar államkötvény kamata 1-2%-al haladja meg az inflációt). Egy fokkal jobb, mint a bankbetét, de igazán hozam termelésére alkalmatlan.

Amennyiben nem csak a magyar államkötvényekről beszélünk, elmondható, hogy menekülő befektetésnek (azaz értékőrzésre, részvény árfolyam zuhanásra spekulációnál) alkalmas lehet, de csak felügyelt módon, rövid időre, és akkor is inkább kötvényalapokba, mint közvetlen államkötvényekbe kell befektetni.

Egy adalék: az általam is ajánlott befektetési alapok adósságszolgálati besorolása AA, AA+. A magyar állam adósságszolgálati besorolása BB-,BBB

A kettő között 12-15 lépcsőnyi különbség van! Sajnos a magyar államkötvény kiemelt kockázatú befektetés!

Arról nem beszélve, hogy mint az államcsőd c. írásaimban kifejtettem, az egész pénznek búcsút mondhatunk, ha államcsőd van...

AZ ÁLLAMKÖTVÉNYT MINT BEFEKTETÉST A FENTIEK MIATT NEM AJÁNLOM!

Hogy mit helyette, a további bejegyzésekből kiderül, de a személyre szabott befektetési tanácsadást az olvasás nem helyettesíti.:)

Kommentekben továbbra is várom a jelentkezéseket személyes beszélgetésre.

Tisztelettel:

zsvars

1 komment

Címkék: infláció államkötvény pénzügyi tanácsadó államcsőd államcsőd következményei állami bevételek állami kiadások adósságszolgálat tőkebevételek


2009.03.03. 18:10 Zsvars

Inflációról néhány gondolat

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy közérthetően, lehetőleg ne szakzsargonnal fogalmazzak. Így a többi közgazdásztól elnézést kérek, ha nem sikerülne teljesen szabatosan visszaadnom, hogy mi is az infláció?

Tehát a kérdés: Mit jelent az infláció?

Valami olyasmit, hogy az állam, amely a pénz mögött áll, szándékosan rontja a pénz értékét. Miért teszi ezt?

Hogy megérthessük, néhány alapvető dolgot tisztázni kell:

  • miből van bevétele az államnak?
  • miből van tőkéje az államnak?
  • ugye a kettő számviteli szempontból sem fedi egymást...
  • és egyáltalán a hitelpénz működését-legalábbis azt a részt, ami ide tartozik

 

Az érthetőség kedvéért kezdjük a történelmi áttekintéssel.

Néhány száz évvel ezelőtt, amikor még nemesfémből verték/öntötték a pénzeket, is létezett infláció. Csak akkor még úgy hívták, hogy "kamara haszna".

Miről is volt szó? Az állam (király/császár) összegyűjtötte a nemesfémérméket, beolvasztotta őket, és kisebb aranyfinomság mellett újraverette az érméket. Érthetőbben: ha volt 100 db 10 grammos aranyérméje, 100%-os finomság mellett, aminek az értékét 1000 Ft-ban határozta meg a király, akkor mondjuk 10%-os finomság rontás mellett lett 111 db 10 grammos, de csak 90%-os finomságú aranyérméje. Na igen, csak ugye azt ne felejtsük el, hogy az érme névértéke nem változott, így az új érmemennyiség már 1111 Ft-ot ért! Azaz több pénz került a gazdaságba, aminek ugyanaz volt a következménye, mint manapság. A másik megoldás az volt, hogy továbbra is 100 db érme, egyenként 10 grammos, 1000 Ft értékben, csak éppen 90%-os aranytartalom mellett. Ilyenkor az államkincstárat gyarapította az új érmékből kimaradó 10% nemesfém. Ugye az első esetben a király nyeresége az, hogy új pénz létrehozásához, a kereskedelem élénkítéséhez nem kellett a tartalékából nemesfémet a forgalomba helyezni.

Mi történik most, amikor már nincs belső értéke a pénznek, és ennyire nem kézzel fogható az infláció közvetlen hatása?

Ugye az az indok, hogy az új pénz forgalomba helyezéséhez ne kelljen nemesfémet feláldozni, már nem él. Főleg a papírpénz gyártási költsége olyan szinten elhanyagolható, hogy csak egy indok marad az inflációra modern gazdaságban, mégpedig az állami bevételek növelése.

Az állami bevételekre vissza fogok térni, először nézzük meg, hogy mit is jelent a hitelpénz esetén az infláció, hogyan működik. Pénz összeszedés ugye nincs, a papírpénz kopása miatt pedig egyébként is folyamatos újra nyomás történik. Tehát az infláció mechanizmusa:

Vegyünk egy 10.000 Ft-os papírpénzt. Inflálás előtt ennek a pénznek az értéke 10.000 Ft, mert ennyiért fogadja el az állam adóként. Amennyiben 10%-os infláció történik, akkor ennek a 10.000 Ft névértékű pénznek az adóként történő elfogadási értéke csak 9.000 Ft, hiszen a pénz vásárlóértéke csökkent le ennyire (az állam is vásárol az adóból). Természetesen kéretik elvonatkoztatni attól, hogy 9.000 Ft-os papírpénz nincs, az elvet kell megérteni mögötte.

Az államnál a bevétel úgy jelenik meg, hogy a korábban 10.000 Ft-nyi értékkel fedezett pénz mögé már csak 9.000 Ft-nyi fedezetet tesz, miközben adóként 10.000 Ft-ért fogadja el (névértéken). Az állam így megnyeri a 10%-ot.

Természetesen a folyamat itt nem áll meg, gyűrűzik tovább. A vásárlóértéke ugyanis csökkent a pénznek, miközben az áruk ára nem ment lejjebb, ezért a pénzkereslet megnövekszik, ily módon több pénz nyomására van szükség. A több pénz nyomása egyébként megemeli az állami értékgaranciát is (ha 5%-al több pénzt nyomnak, akkor az állami nyereségből már csak 5% marad). A több pénz viszont tovább értékteleníti a meglévő pénz vásárlóerejét. Ez sajnos egy öngerjesztő folyamat, és nehéz megálljt parancsolni. Praktikusan csak úgy lehet, hogy az állam különféle eszközökkel mesterségesen megemeli a pénz vásárlóértékét (például a forex-en a hazai devizát kezdik el vásárolni, vagy vonzóvá teszik külföldi befektetők számára az országot. utóbbi esetben a gazdasághoz, fejlődéshez szükséges pénz egy részét a külföld finanszírozza). Amikor a pénz vásárlóértékét emelik, ezt hívjuk deflációnak.

A pénz vásárlóértékének csökkenése áremelkedést hoz magával, hiszen ugyanazért a dologért több papírpénzt kell adni, hiába változatlan a névérték, egyszerűen azért, mert ugyanaz a papírpénz kevesebbet ér (lásd feljebb). Persze ez így még önmagában nem emelné annyival az árakat, csak nem szabad elfelejteni, hogy a munkáért fizetett ellenérték, azaz a bér, valahogy soha nem emelkedik annyival, mint amennyivel az állam leértékeli a pénzt.

Állami bevételek.

Kíváncsi lennék, és sajnos nem tudok közvéleményt kutatni, hogy ki mit gondol, melyik az állam legfőbb bevételi forrása? Jönnének a tippek, hogy szja, áfa, stb, stb. Az inflációra valahogy senki nem gondol. Ígértem, hogy kifejtem bővebben az állam bevételi forrásait. Íme:

  • adó bevételek
  • járulék bevételek
  • kihelyezett tőke kamatok
  • nemzetközi támogatások, segélyek
  • infláció

Álljanak itt a teljesség igénye nélkül az állami kiadások is

  • felvett hitelek kamatai
  • szociális juttatások
  • közjavak (hatóságok, közmű szolgáltatások, honvédelem, stb.)
  • egészségügy (tulajdonképpen a fenti része, csak önállóan is elég nagy)
  • nyugdíj kifizetések
  • államkötvények kamatai
  • nemzetközi szinten nyújtott segélyek

 

A kiadásokat inkább csak mint érdekesség említettem meg.

Nézzük meg a bevételeket számokkal, részletesebben. Az állami költségvetés, amelyik tulajdonképpen az adó és járulékbevételeket öleli fel a bevételi oldalon, a GDP közel 40%-a. Azaz cirka 10.000 milliárd Ft. Zárójeles megjegyzés, hogy az állami kiadások ennél lényegesen magasabbak, mintegy 2.000 milliárd forinttal, azaz ezt kell újabb és újabb hitelekből, illetve magas inflációból finanszírozni.

A 10.000 milliárd forintos adó és járulékbevételnek ugyanis nem része az inflációból származó bevétel.

Mennyi lehet az inflációs bevétel? Erre vonatkozólag sajnos konkrét adat nem áll rendelkezésemre. Ha abból indulok ki, hogy az éves GDP, azaz megtermelt jövedelem közel 22.000 milliárd Ft, termelődik mondjuk 10 éve (2000 környékén ugrott nagyot), és kb. a GDP 1/4-e a forgalomban lévő pénz, (nem csak a készpénz számít!!!), akkor kb. 4-5%-os infláció mellett évi 5-6.000 milliárd Ft-ra tehető az inflációs bevétel (már csökkentve a többlet bankjegy nyomás mögötti magasabb fedezet hatásával-lásd feljebb).

Ez az összeg nagyságrendileg elég arra, hogy az államkötvények hozamának nagy részét fedezni tudja az állam. És mivel ez így is történik, ezért az sem meglepő, hogy az államkötvények hozama mindig az infláció környékén alakul.

Érdekesség

Egyetlen Közel-Keleti olajsejkség maradt, amelyikben a mai napig aranyérmét használnak fizetőeszközként (kivinni szigorúan tilos az országból), és tekintve az ország rendkívüli export többletét (állami kézben lévő exportról-olajról van szó), nincs szükség az infláció alkalmazására.

 

Összefoglalás

Az infláció az a típusú állami bevétel, melyből az állam az általa kibocsátott államkötvényekre fizetett kamatokat fedezi. Ennek következtében soha nem fog egymástól elszakadni az infláció és az államkötvények kamata, így reálhozamot tekintve nem a legjobb befektetés az államkötvény. (erről majd egy másik téma alatt).

Tisztelettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: infláció defláció államkötvény reálhozam állami bevételek állami kiadások kamara haszna


2009.03.03. 11:01 Zsvars

Bankok, bankhitelek szerepe a gazdaságban

Tekintettel a bankbetét mint befektetés írásomhoz érkezett kommentárra, úgy döntöttem, foglalkozom ezzel a témával is.

A bankokról korábban már esett szó. Alapvetően egy olyan pénzügyi közvetítő intézményről van szó, amelyik összegyűjti a kisebb összegeket, és nagy summákként helyezi ki hitelként a gazdaságba. Legalábbis az induláskor még erről szólt a bank. (meg persze őrizte a nemesfémet, és a nemesfémre szóló követelést megtestesítő bankjegyet adott ki..-egészen a 20. század első feléig a jegybanknak ki is kellett volna adnia a megfelelő mennyiségű aranyat)

A bankok indulásakor semmi másról nem volt szó, mint a gazdaságban egyébként is meglévő pénzek (ráadásul belső értékkel bíró pénzek-nemesfémpénzek) gyűjtését és célzott kihelyezését végezték a bankok. Ebben a helyzetben a klasszikus bankjegy semmi mást nem jelentett, mint egy igazolást a bank részéről, hogy bemutatóra szólóan a bankjegy ellenében kiadja az aranyat/ezüstöt a papír tulajdonosának, mert valaki korábban azt elhelyezte a banknál.

A probléma akkor kezdődött, amikor az állam kopogtatni kezdett a banknál, és kitalálták a következőt. A bank előre meghitelezi az államnak az adó összegét, így hitelt ad az államnak, amiért cserébe az állam olyan bankjegy kibocsátására ad lehetőséget (klasszikus papírpénz) csak a banknak, ami mögött nem a meglévő nemesfémkészlet a fedezet, hanem az, hogy az állam ezt a papírpénzt (aminek ugye semmilyen belső értéke nincs már) elfogadja adóként!

Így tulajdonképpen államilag szabályozott formában vezették be a halasztott fizetés intézményét (ennek egy egészen speciális megjelenési formája a magyarországi körbetartozás...)

Nemzetközi szinten sokáig nem volt ezzel probléma, amíg a gazdaság fel nem pörgött olyan méretre, hogy az arany mennyisége már kevésnek bizonyult. Ekkor a legnagyobb gazdasággal rendelkező ország (USA) devizáját/valutáját választották az egyenértékesnek, levéve az aranyat erről a szerepköréről. A dollár mögött még sokáig szerepelt az arany mint fedezet, de amíg a korábbi képlet úgy festett, hogy minden ország jegybankja (amelyik az államnak ad kölcsön) aranytartalékkal rendelkezett, és nemesfém eladással tudta pótolni hiányát, vagy erősíteni saját devizáját, addig az új képlet alapján az arany helyett (mellett) valutában kezdték el felhalmozni a tartalékot a jegybankok. Utóbbi azt is jelentette, hogy amennyiben a jegybanknak aranyra volt szüksége, azt az amerikai jegybanktól tudta megvenni.

Kis kitérő: amíg az amerikai jegybanktól lehetett csak megvenni az aranyat, addig az aranynak egy árfolyama volt, amit az amerikai jegybank határozott meg. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy ország jegybankja különböző eszközökkel befolyásolni képes az ország devizájának értékét, az arany árfolyamának meghatározásával és arany eladással-vásárlással (közvetve dollár eladással-vásárlással) az amerikai jegybank is hatással bírt a világ gazdaságára. A gazdasági szereplők idővel rájöttek arra, hogy az amerikai jegybank (válságkezelés címszóval) túl alacsonyan tartja az arany árát, és az arany megjelent a szabadpiacon is. Az érdekessége a dolognak, hogy a szabadpiacon drágább volt az arany, mint amennyiért a FED (amerikai jegybank) adta, így tulajdonképpen a különbséget amerika finanszírozta. Ami jelen írásomat érinti, az a tény, hogy az arany szabadpiaci megjelenésével, és ily módon nem csak tartalékként/fedezetként történő felhasználásával újabb lökést adott a pénzek aranylábról való lekerüléséhez.

Az igazi problémát szerintem az jelentette, amikor az aranyat a FED a dollár mögül (konkrétabban Eisenhower, nem a FED) kivette, és gyakorlatilag megszüntette az arany fizetéseszköz és egyenértékes funkcióját. Maradt a kincsképző, de csak a szabadpiaci árfolyamnak megfelelően. (amit a felhasználás, kereslet-kínálat, stb. határoz meg)

A nemzetgazdaságok pénzei mögött innentől kezdve már semmilyen kézzelfogható érték nem húzódott meg, aminek két következménye is volt.

  1. Kikerült a fékező-tényező, azaz az arany mennyiségi korlátja nem volt többet akadálya a gazdaság pörgésének, a tranzakciók mennyiségi növekedésének
  2. Csak a gazdaságok teljesítménye határozta meg a devizák értékét, illetve az állami garancia. Bekerült a képbe a bizalom, mint értékmérő.

Az utolsó lépést a számítógép megjelenése jelentette. A nyilvántartások egyszerűsödésének és pontosításának köszönhetően a bankok és a bankrendszer egyre inkább elrugaszkodott a valóságtól, és egyre nagyobb mértékben teremtett olyan pénzt, amire a fedezet már csak ígérvény.

Utóbbit könnyű szemléltetni: egy ifjúnak van egy ötlete, amire alapítana egy vállalkozást. A vállalkozás beindításához szükséges pénzt hitelből szerezné meg. Innentől kezdve két eset lehetséges. A bank kér valamilyen fizikai fedezetet (pl. ingatlan), és annak megléte mellett nyújtja a hitelt, és arra számít, hogy a hitelkamatot megnyeri. Ilyenkor a hitel tőkeösszege még fedezve van. A másik eset, hogy a bank semmilyen fedezetet nem kér, hanem magát a "projektet" tekinti fedezetnek, az ott megtermelődő javakat. Természetesen utóbbi sokkal nagyobb hitelkamattal fog pörögni, hiszen kézzel fogható valami nem fedezi a hitel tőkeösszegét sem. Csak egy ígérvény.

És akkor ezek után helyettesítsük be az ifjú vállalkozó helyére az intézményeket, befektetési alapokat, biztosítókat, stb.

Majd jelenjen meg az emberi kapzsiság, mohóság, és már el is jutunk a tőkeáttételes üzletekig.

Az utóbbi jelenti egyébként a végső pontot, és ezen dőlt be az egész. Mert mit is jelent fedezet szempontjából a tőkeáttételes ügylet?

A legegyszerűbb banki hitel esetén likviditási kölcsönt ad a bank, a fedezetet mondjuk egy devizaszámla jelenti. Itt nincs ígérvény, nincs fantázia, és a bizalomnak csak az állam felé kell meglenni, hogy a deviza értékét tartani tudja. (persze a devizanemnek megfelelő állam)

A második lépcső, amikor valamilyen fedezet mellett ad kölcsönt a bank (a bank mindig kölcsönt ad, a hitel az csak keret). Itt már előfordulhat, hogy a fedezet nem teljesen fedi a tőke összegét sem, a kamatokról nem is beszélve. Ígérvény és fantázia ebben a szituációban akad, általában csak a hitelkamatra vetítve, és ezt még hívhatjuk normál kockázatvállalásnak a bank részéről.

A harmadik lépcső kezd igazán érdekessé és veszélyessé válni. Ekkor ugyanis a kölcsön mögött semmilyen fedezet nem áll, csak a létrehozandó vagyon, ami kész sincs, és a piac nem árazta be. Ennek komoly kockázata van a bank részéről (ezért sokkal magasabbak a projekt hitelkamatok, mint mondjuk a lakáshitelkamatok) hiszen semmilyen fedezet nincs mögötte. Csak bizalom, hit, ígérvény, fantázia. Azaz praktikusan a bank itt már olyan pénz elköltésében segédkezik, ami a jövőben egy lépcső távlatában termelődik meg.

Az utolsó lépcső miatt dőlt most be a gazdaság, legalábbis a hitelezési rész. Ugyanis a bankok tőkeáttételeken keresztül olyan kölcsönöket nyújtottak, aminek a célja nem valamilyen vagyon létrehozása volt, hanem további nyereség elérése, és az a nyereség fedezte volna a banki kölcsön hitelkamatát. Azaz praktikusan a bank itt már olyan pénzt költött el, vagy segédkezett az elköltésében, ami már önmagában egy szintén jövőbeli pénz fedezete mellett működött. Egy ilyen esetben akár a fedezetként számító jövőbeli pénz (lásd harmadik lépcső), akár a nyereség termelésére szolgáló pénzeszköz (instrumentum pontosabban) tisztán a bizalomra és fantáziára apellál. Ha a bizalom megszakad, és ezzel együtt a hitelezés is, ezek a lépcsőben szereplő pénzek megszűnnek. Mivel a gazdasági rohanás és növekedés (lásd még kapzsiság) az utolsó lépcsőben termelődő (majd egyszer) nyereségre apellál, így az utolsó lépcső bedőlése magával sodorja a föltúrbózott gazdasági növekedést is. Ilyenkor jön a gazdasági csökkenés, avagy recesszió, ami semmi mást nem jelent, mint a felesleg visszafejlődését.

Megjegyzésre érdemes, hogy ezeket az utolsó lépcsőben szereplő pénzügyi termékeket óhajtják kigyomlálni egyes közgazdászok és törvényalkotók (sajnos a létrehozó emberi kapzsiságot kellene, azt meg nem lehet-ezért lesz helyette más)

A hitelezés leállása egyébként azért is állította le a gazdasági pörgést, mert a bankok abszolút csúcsra járatásban voltak, azaz a likviditásukat egymásnak nyújtott hitelekből fedezték. A bankközi hitelezés megállása ily módon a likviditást csapta agyon, és más forrásból kellett megteremteni a bankoknak a szükséges pénzt.

Ígértem, hogy új fogalom, akkor magyarázat: Tőkeáttétel: példával szemléltetném. Valaki betesz a bankhoz 100 Ft-ot. A bank azt mondja, hogy hozzáteszek még 900 Ft-ot, és fektess be 1000 Ft-ot, összesen. Ha nyer az ügyfél, akkor az 1000 Ft-ra jutó nyereség néhány %-a a banké (tőkeáttétel költsége), a többi nyereség az ügyfélé. Ez nagyon csábító. Na DE! Mi van, ha az 1000 Ft-on veszteség keletkezik? Akkor azt az ügyfél 100 Ft-jából fedezik... Ezért nagyon veszélyes játék, mert amíg a sima 100 Ft még 50% átmeneti veszteséget is elbír, addig a tőkeáttételnek 10% veszteségnél vége. (és akkor milyen arány jön ki egy 100-200 szoros tőkeáttételnél, amivel a befektetési bankok játszottak? házi feladat kiszámolni:))

 

Összefoglalás:

A banki hitelekre alapvetően szükség van, DE csak normál körülmények között. Azt, hogy kinek mi a normál körülmény, egyedileg kell meghatározni. Ebben tudok segítséget nyújtani.

Általános szabályként elmondható, hogy a bevétel (nettó) 30%-ánál magasabb hitelösszeg már veszélyes. (azaz a nagyobb autó, plazma TV karácsonyra csak azért, hogy legyen nem szabadna, hogy túlzott eladósodottságot okozzon)

Az egész világot az kergette bajba, hogy megint rosszul használtak fel egy pénzügyi instrumentumot, és a mohóság eltérítette a banki hitelezési tevékenységet az alapvető szerepétől. (kb. a 3. lépcsőig még normálisnak tekintem a banki hitelezési tevékenységet)

Tisztelettel:

zsvars

Szólj hozzá!

Címkék: fedezet bankhitelek tőkeáttétel banki működés bankok létének szükségessége arányos hitelösszeg


2009.03.03. 00:21 Zsvars

Bankbetét, mint befektetés - bank működése

Napsugaras Jó Éjszakát!

Rájöttem, hogy még köszönni is illenék esetleg. Szépen, mint púpos gyerek a prés alatt fejlődöm azért, nézzétek el nekem, ez az első blogom:)

A köszönést egyébként Hoffmann Gézától vettem, remélem nem bánná. (mielőtt bárki félreértene, imádom Hofit és jó pár CD-jét kívülről tudom...)

Szóval az aktuális témám a bankok működése, és ezen keresztül a bankbetét, mint befektetési forma elemzése. Különösen aktuális most, hiszen 2008 decemberében 1 ezer milliárd forintot kötött le a magyar lakosság a bankokban.

Tudjátok ez mekkora összeg? A magyar éves GDP (megtermelt hazai össztermék) 5%-a!

Brutális mennyiség! És mire ennek a bejegyzésnek a végére érek az is látható lesz, mekkorát nyertek rajta a bankok, és mekkorát bukott rajta a lakosság.

Tehát a banki működés. A bank egy pénzügyi közvetítő. Kb. 400 évvel ezelőtt arra hozták létre a bankokat, hogy egyszerűsítsék a kereskedelmet, ne kelljen több mázsa ezüsttel/arannyal futkosni, ha valaki venni akar valamit. Hamar rájöttek a bankok, hogy sokat gyorsít a kereskedésen, ha meghiteleznek vásárlásokat, és így magasabb szinten pörgetik a gazdaságot. A befektetési tevékenysége a bankoknak egészen a 20. századig váratott magára, mert mint majd látni fogjátok, alapvető ellenérdeke a banknak.

Ugyanis, az igazán nagy nyereséget egy bank hitelkihelyezésből ér el a mai napig. A működés rendkívül egyszerű: Az ügyfél kölcsön adja pénzét a banknak használatra, a bank pedig a "sok kicsi" összeget egységesítve nagy összegű kölcsönök kihelyezését valósítja meg. A kölcsönvett pénzért ún. betéti kamatot fizet a bank a kölcsönadó ügyfélnek, a kihelyezett hitel után pedig ún. hitelkamatot szed a bank a meghitelezett ügyféltől. A két kamat különbségét hívjuk kamatmarzs-nak, az a bank nyeresége.

Mégis felmerül a kérdés, hogy mekkora lehet a bank által kihelyezett hitel összege?

Kéretik kapaszkodni: egy bank a nála elhelyezett betétek 15-20 szorosát kitevő összeget helyezhet ki hitelként!!!!! (legalábbis az aktuális tartalékképzési elvek mellett).

Ha még azt is hozzáteszem, hogy a magyarországi bankok körülbelül 14-15% kamatmarzzsal dolgoznak, teljesen egyértelmű, hogy a bankoknak a hitelkihelyezés az első számú érdekük.

És ezzel tulajdonképpen megválaszoltam azt az állításomat is, miszerint a banki befektetések (értsd ügyfeleknek nyújtott befektetési szolgáltatások) miért állnak gyökeres ellentétben a bank üzletpolitikájával. Ha ugyanis az ügyfél befektetési alapba (vagy közvetlen értékpapírba) helyezi a pénzét a bankbetét helyett, akkor a bank annyival kevesebb fedezet mellett tud kihelyezni, azaz annyival kevesebb hitel után "ketyeg" a hitelkamat. Illetve egészen pontosan a befektetésként elhelyezett összeg 15-20-szorosának megfelelő összeg hitelkamatát veszíti el a bank.

Innentől kezdve egyértelmű, hogy a banki befektetési alapokat csak a piaci verseny kényszerítette ki, és a bank nem nagyon töri magát a jó befektetési alapok működtetésére.

Visszatérek még a bankbetétre, mint befektetési formára.

Gyakorlatilag a dolog működése a következő: ügyfél odaadja pénzét a banknak, a bank kihelyezi ezt a pénzt a reálgazdaságba (hitelként, tőzsdén, stb.) szép nagy hasznot eltesz magának, és az ügyfélnek diktátum jelleggel kb. 6%-ot ad vissza.

A probléma csak az, hogy ez a kb. nettó 6% jóval kevesebb, mint az infláció (na nem a hivatalos, hanem a valós...)

Azaz, ha valaki bankbetétben tartja a pénzét, akkor gazdagítja a bankot, a pénze pedig még a reálértékét sem tartja meg. (évente közel 2%-ot veszít az értékéből a pénze).

Ténykérdés, hogy a párnacihánál egy fokkal jobb megoldás...

Mégis, mire jó akkor a bankbetét?

Biztonsági tartalék tartására, fizetés fogadására. Az ideális összeg kb. 6 havi megélhetést biztosító pénzmennyiség. Ennél többet tartani bankbetéten kész ráfizetés.

Amennyiben valakit érdekel egyéb megoldás, úgy kommenten keresztül jelezze felém (elérhetőség!), vagy olvassa a később megjelenő bejegyzéseimet!

Azért azt elöljáróban elmondom, hogy teljes mélységű konkrétumot csak személyes tanácsadás során árulok el:)

Tisztelettel:

zsvars

 

7 komment

Címkék: infláció befektetés bankbetét banki működés lekötött betét bank nyeresége párnaciha


2009.03.02. 23:48 Zsvars

Bemutatkozás

Na igen, ezzel kellett volna kezdeni.

Bár semmi okom nincs rá, egyelőre a valódi nevemet nem fedném fel:)

Mást azonban igen:

Közgazdászként dolgozom immár közel a 30-hoz. Számvitel szakon végeztem a Közgázon, illetve Corvinuson, és a pénzügy szak sem áll-állt messze tőlem.

3 évet dolgoztam bankban, majd úgy döntöttem, hogy megpróbálok független pénzügyi tanácsadóként boldogulni.

Főleg Unit Linked termékekkel foglalkozom, de természetesen bármilyen pénzügyi megoldás a rendelkezésemre áll.

Egy gondolat arról, hogy miért van szükség a pénzügyi tanácsadóra: közel 6.000 pénzügyi termék van ma az országban. Ebből a legjobbat kiválasztani csak szerencsével lehet.

Márpedig amikor valakinek a nyugdíjára, önálló lakására, földkörüli útjára, tőkejövedelmére, gyerek oktatására és elindítására kell megoldást találni (tessék előre gondolkozni!!!), akkor a szerencsében bízni az a fajta luxus, amit a kapitalizmusban nem lehet megengedni....

Döntésemet a munkahely váltásról azóta sem bántam meg...:)

Hogy a pénzen kívül mi motivál? Leginkább az, hogy amikor beszélgetek valakivel, azzal kezdem, hogy mesélje el, mire van szüksége, miben tudok megoldást találni, természetesen vele együtt, természetesen személyre szabva. És élvezem nagyon ezeket a beszélgetéseket.

Azért az, hogy egy pénzügyi tanácsadó azzal kezdjen, hogy "gyere, mond el mi kell Neked" nem túlzottan általános, tegyük hozzá gyorsan.

És hát nem áll távol tőlem a gondolat, hogy egy elhíresült mondás után szabadon, "pénzügyi olvasás-írás tudóvá" tegyem polgártársaimat.

Persze ha már azt elérem, hogy néhányan kiszállnak a mókuskerékből, illetve nem a TV lesz a tanácsadójuk - nos, már boldog vagyok....

Nem titkolt célom a blog írással, hogy némi önreklámot tegyek, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Amennyiben a bejegyzések alapján úgy gondolja bárki, hogy érdemes beszélgetni velem, kommenten keresztül meg tudja adni elérhetőségét.

Én jelentkezni fogok. És egyelőre a beszélgetésnek óradíja sincs....:):):)

Tisztelettel:

zsvars

Szólj hozzá!


2009.03.02. 23:33 Zsvars

Államcsőd...II.rész megoldási lehetőségek

Az államcsőd...I. rész írásomban bemutattam a problémát, azaz mi történik egy államcsőd esetén. Ebben az írásban a megoldást, a kockázatok minimalizálásának lehetőségét keresem.

Természetesen minden egyes felmerülő gondra képtelenség megoldást adni, effektív azért, mert nem létezik. Így például a kieső segélyekre, a munkabér jelentéktelenségére, és még lehetne sorolni, nem tudok megoldást mondani.

Akkor mire is?

  1. A megtakarításokra
  2. A meglévő pénzek értékének megőrzésére
  3. A valutával való vásárlás lehetőségének megteremtésére

Mint majd látni fogjátok, gyakorlatilag ugyanazon téma köré csoportosul majd a megoldás.

A cél: fel kell készülni a forint értékének megszűnésére, lehetőleg a "legolcsóbb" módon.

A különböző befektetési/megtakarítási lehetőségek jellemzői és hozamtermelő képessége majd egy másik témám lesz, egyelőre axiómaként fogadjátok el a következőket.

  1. A "párnaciha" mint megtakarítási forma gyakorlatilag arra jó, hogy a "nagy testvér" szeme elől elrejtsünk némi pénzt. A probléma ezzel kettős: egyrészt a pénz reálértéke az inflációval csökken (több év esetén kamatos kamattal!!!) másrészt a kockázatmentes hozamot IS bukjuk... Ha pedig az államcsőd kérdését veszem elő, a forint kp. értéke pont 0-val lesz egyenlő a cihában. Az otthon tartott valuta az utóbbi kérdést megoldja, de még mindig kiesik a hozam és az infláció...
  2. A biztosnak vett bankbetéttel is több probléma van. Mindjárt az első, hogy az elhelyezett betét nagy haszna a banké, az ügyfél pénzére alamizsnát fizet a bank (levonva a kamatadót 1-2%-al az infláció alatt. lekötve persze). A másik probléma, hogy ugyan jelenleg magánszemélyeknek (cégeknek nem!!!) 13 millió forintig garantálja az állam a visszafizetést, na de könyörgöm az állam garantál! Államcsőd esetén az állami garancia pont egy fikarcnyit nem ér. Itt sajnos az sem megoldás, ha devizában van a bankbetét, mert amögött szintén állami garancia van.... (félreértések elkerülése végett: az államcsőd a bankbetétek automatikus bukását nem jelenti! Még a forintbetéteknél is lehetőség van átváltani devizára, de milyen szép is lenne 40.000 Ft-ot fizetni 1 euróért...)
  3. Hasonló véleményt szoktam kapni a beszélgetőpartnereimtől (akiknek tanácsot adok) az államkötvényről, legalábbis biztonság szempontjából. Az ezt megelőző írásomban már kifejtettem, hogy mi történik államcsőd esetén az államkötvényekkel, és a benne lévő pénzekkel. Itt csak annyit tennék hozzá, hogy az államkötvények kamata, kamatadó után felülről csípi az inflációt 1%-al.
  4. Közvetlen részvény befektetések: ezúttal tekintsünk el attól, hogy milyen kockázatos egy-egy részvényt kis tőkéből venni a tőzsdén. Maradva a témánál, nehéz megmondani, hogy a részvényárfolyamok hogyan reagálnak egy államcsődre, azonban azt nem nehéz megjósolni, hogy mennyit ér majd, ha forintért vásároljuk vissza...
  5. Befektetési alapok: amennyiben nem forint alapon fektetnek be, azaz a befektetési alap devizája nem forint, az egyetlen olyan befektetési forma, amelyiket nem érinti az államcsőd. Különösen igaz ez akkor, ha még véletlenül sem Magyarországon fektetnek be.

Fentiek után kijelenthető, hogy csak a forint megszűnését szem előtt tartva, vagy devizát/valutát kell vásárolni, vagy olyan befektetési alapot, amely más devizában dolgozik.

Amennyiben azt is figyelembe veszem, hogy reálhozamra is jó lenne szert tenni (elvégre ha mégsem következik be az államcsőd, akkor komoly hozamot áldozunk fel a félelem oltárán), akkor a befektetési alap az egyetlen megoldás.

Természetesen a befektetési alapoknál sem mindegy, hogy milyet választunk. A banki és a biztosítós alapok között lényeges különbség, hogy a banki alapoknál a kifizetést a bank garantálja, míg a biztosítós alapok esetén egy viszontbiztosító. (a viszontbiztosító olyan eseményeket biztosít, amely a "mezei" biztosítóknál következhet csak be-pl. nem tudná kifizetni a bevállalt tőkegaranciát)

Remélem érhető, hogy ezek után a biztosítós alapokat ajánlom, azokat is Unit Linked formában. Utóbbi külön téma lesz, hogy miért.

Lezárásként a Unit Linked működését kell bemutatnom, fókuszálva az államcsőd témára.

Tudni kell, hogy minden befektetési alapnak kettős árfolyama van. Egy a saját devizájában (amiben működik az alap) meghatározott, és nem publikus és egy olyan devizában meghatározott, amiben az ügyfelek helyezhetik el a pénzüket, és publikus (már az árfolyam.)

A két példa kifejtve: Egy dollár alapú befektetési alapba forintban fizeti be valaki a befektetését. A biztosító a forintot átváltja dollárra, és a napi árfolyamon befektetési jegyet vásárol. Amennyiben államcsőd van, akkor az ügyfél alternatívája: vagy benthagyja a pénzét a befektetésben, és így semmilyen hatással nincs rá az államcsőd, hiszen egy másik állam által garantált pénzben (és egészen más országban) van a befektetése. A másik lehetőség, hogy kivesz pénzt a befektetésből. Mivel a befizetéskor forintban teljesített, így kifelé is forintban kapja a pénzt, napi dollár/forint árfolyamon. Legalábbis a jelenlegi állapotok szerint. Egy olyan jellegű válsághelyzetben, amikor a forint nem ér semmit, nagyösszegű fogadást mernék kötni rá, hogy a biztosítók változtatnak, és valutában (a példa szerint dollárban) teljesítik a kifizetést, amennyiben valaki ki akarja venni a pénzét.

A másik példa szerint egy dollár alapú befektetési alapba, euróban fizeti be valaki a befektetni/megtakarítani szánt pénzét. Ugye az eljárás itt sem változik, a biztosítónak történt fizetést követően az eurót napi árfolyamon dollárra váltja a biztosító, és úgy vásárol befektetési jegyet. Ebben az esetben 100%-ban mondható, hogy az államcsődtől védett a befektetés, ugyanis amennyiben nem akar kivenni pénzt belőle az ügyfél, marad dollárban a befektetése (független a forinttól), amennyiben pedig kivesz pénzt belőle az ügyfél, úgy euróban fizeti ki a biztosító. (szintén független a forinttól)

Remélem sikerült megmutatnom egy megoldást arra, hogyan lehet a legrosszabb forgatókönyvre is - legalább részben - felkészülni.

Amennyiben valakit részletesebben érdekel, elérhetőséggel együtt írjon egy kommentet- fogok jelentkezni.

Tisztelettel.

zsvars

1 komment

Címkék: deviza valuta államcsőd államcsőd következményei megoldási javaslat államcsőd elkerülésre


2009.03.02. 22:56 Zsvars

Államcsőd...I. rész- a probléma kifejtése, következmények

Népszerű téma mostanság. Bekerült a sajtóba, és akár a THM, BUX, stb. mozaikszavak, felkapottak. Legalábbis van miről írni, van mivel riogatni.

Gyorsan megemlíteném, hogy könyörgöm, és mindenkihez szól, felejtsük el a sajtót. Úgy, ahogy van. Hatásvadász, és hát a hozzáértés nem mindig felsőfokú. Mondjuk az nehezen überelhető, hogy egy korábbi kabarészerzőt sikerült beültetni a MABISZ élére...

Na de, vissza a címhez.

Hogy mekkora realitása van, erre sajnos nem tudom a választ, több mindentől függ. Talán még a politikusok sem tudják rá a választ. Egy biztos, még a Dél-Amerikai államok is csak hosszú vajúdás után adták be a kulcsot, már amelyik egyáltalán.

Inkább azzal foglalkoznék, hogy milyen hatásai és következményei lehetnek, illetve mit lehet tenni a negatív hatások kivédésére.

Mit is jelent pontosan, mert azontúl, hogy dobálózunk e szóval, a jelentését még sehol nem láttam leírva. Államcsőd esetén az állam fizetési képessége szűnik meg, azaz semmilyen kötelezettségét, vagy vállalását nem tudja teljesíteni.

Mik a következményei?

  • minden jellegű szociális kifizetés megszűnik (pl. nyugdíj, pótlékok, segélyek)
  • az állami cégeknél dolgozó emberek nem kapnak bért
  • egészségügyi kifizetések megszűnnek, az egyébként is "stabil lábakon" álló rendszer mint kártyavár dől össze (a bér nem fizetés itt is érvényes)

Hiszitek vagy sem, a fenti következmények az enyhébbek. Jöjjenek a durvábbak:

  • a felvett államhitelek kamat és tőketörlesztése megáll- abszolút rossz adós lesz az ország, és további hitelt nem kap, így a lejáró hitelek tőketörlesztése vagy átforgatása újabb hitelekbe lehetetlen
  • az államkötvények kamata és tőkéje sem kerül visszafizetésre, gyakorlatilag kidobhatók az ablakon
  • az államilag biztosított érték a fizetőeszköz (forint) mögül megszűnik, ennek következtében a forint mögé jónéhány nulla kerül...

Jól hangzik, igaz? A fentiekből is látszik, hogy még a többi állam is mindent el fog követni azért, hogy Magyarország elkerülje az államcsődöt. Túlzottan drága mulatság, ugyanis.

Azért írok egy pozitív következményt az államcsődhöz: várhatóan elengedik Magyarország államadósságát...

A "keményebb" pontok közül egyet érdemes kibontani. Miért szűnik meg, drasztikusan fogalmazva, a forint, mint fizetőeszköz? Az ok a pénz jellegében keresendő.

Amikor még nemesfémből voltak az érmék, akkor a pénznek volt egy belső értéke, azaz függetlenül attól, hogy a kibocsátó milyen névértéket nyomott rá, képviselt egy értéket az érme (bár egyszer sem fordult elő, hogy a névérték és a valós érték közül a névérték lett volna nagyobb...)

Na most, a modern pénz, ha végiggondoljuk csak "egy rongyos papír". Semmilyen belső értékkel nem rendelkezik, az értékét az állam garantálja, egészen addig, amíg fizetőképes az állam (azaz nem megy csődbe). Amint az állam kikerül a pénz mögül, nem garantálja értékét, praktikusan szólva nem fogadja el adóként, a hitelpénz nem képes csereeszköz funkcióját betölteni. Ilyenkor 3 megoldás jöhet szóba, általában párhuzamosan:

  1. Árucsere
  2. Deviza/valuta használat
  3. Arany használata

Amennyiben tömeges cserére van szükség, a 2. megoldás szokott működni. (az árucsere nehézkes-pl. hány kg kenyérnek felel meg egy pár cipő?), aranyból pedig kevés van-korábban ezért tértek át az aranypénzről a hitelpénzre.

Magánszemélyként az alábbi következményekkel kell számolni:

  • A párnacihában lévő készpénz értéke megszűnik
  • A bankbetéten lévő forint értéke megszűnik
  • Az államkötvények, diszkontkincstárjegyekben lévő befektetések értéke megszűnik
  • A fizetést érdemes onnantól nem pénzben kérni....
  • A devizában, valutában lévő pénz tartja értékét.
  • Egyes befektetési alapokban lévő pénzek tartják értéküket (nagyban függ a befektetési alap politikájától, típusától, pénznemétől, tulajdonosától...

A kérdés már csak az, mit lehet tenni. A II. részben erre keresem a választ.

Tisztelettel

zsvars

1 komment

Címkék: arany deviza valuta államcsőd államcsőd következményei megoldási javaslat államcsőd elkerülésre


2009.03.02. 22:31 Zsvars

Az első lépések

Haladni kell a korral, állítólag egy pénzügyi tanácsadó nem lehet meg blog nélkül.

Nagyon kíváncsi leszek, milyen fogadtatásban részesül majd amit írok. A végtelenségig megpróbálok politikamentes bejegyzéseket írni, és kerülni a szakzsargont- legyen bármilyen nehéz is. (ha mégis sikerül szakszavakat írnom, magyarázom, mit jelent)

Eszembe is jutott mindjárt egy példa arra, miért nem szeretnék politikával foglalkozni. Jobban mondva, hasonlat.

Valahogy az mozog mindig a fejemben, amikor a két oldalt összehasonlítom, hogy olyasmi játékot játszanak, mint mondjuk a két nagy szénsavas lötty gyártó gyár. (igen, a Coca és a Pepsi- ez talán még nem minősül reklámnak) Valaki végiggondolta már, hogyha tényleg verseny zajlana e két cég között, akkor 300 Ft lenne egy nyavalyás liter kóla? Na, ne...

Hát valami ilyesmi zajlik a színfalak mögött is... speciel saját szememmel is láttam, de hátha azt kevésbé hinnétek el...

Hogy egy élő példát is írjak, és remélem első és utolsó, a kedvencem a költségtérítés járulékolása.. 2/3-os törvényről van szó, tehát azt mégsem mondhatjuk, hogy csak a kormány akarta... Azért úgy belegondoltam, hogy milyen szinten undorító. Ha egy normál vállalkozás költségként elszámol ilyen jellegű dolgokat, mint pl. étkezés, mobil, stb., akkor jó esetben csak 50% adót kell fizetnie rá. (ne menjünk így elsőre bele, ennél több is lehet)

A politikusok meg csak akkor fizetnek 15%-ot, ha nincs számla mögötte.. ennyit a számla lottóról...

Első bejegyzésnek ennyi elég, mert a további bejegyzéseket igyekszem mindig valamilyen téma köré csoportosítani.

2 komment

Címkék: pénzügyi tanácsadó


süti beállítások módosítása