Napsugaras Jó Éjszakát!

Rájöttem, hogy még köszönni is illenék esetleg. Szépen, mint púpos gyerek a prés alatt fejlődöm azért, nézzétek el nekem, ez az első blogom:)

A köszönést egyébként Hoffmann Gézától vettem, remélem nem bánná. (mielőtt bárki félreértene, imádom Hofit és jó pár CD-jét kívülről tudom...)

Szóval az aktuális témám a bankok működése, és ezen keresztül a bankbetét, mint befektetési forma elemzése. Különösen aktuális most, hiszen 2008 decemberében 1 ezer milliárd forintot kötött le a magyar lakosság a bankokban.

Tudjátok ez mekkora összeg? A magyar éves GDP (megtermelt hazai össztermék) 5%-a!

Brutális mennyiség! És mire ennek a bejegyzésnek a végére érek az is látható lesz, mekkorát nyertek rajta a bankok, és mekkorát bukott rajta a lakosság.

Tehát a banki működés. A bank egy pénzügyi közvetítő. Kb. 400 évvel ezelőtt arra hozták létre a bankokat, hogy egyszerűsítsék a kereskedelmet, ne kelljen több mázsa ezüsttel/arannyal futkosni, ha valaki venni akar valamit. Hamar rájöttek a bankok, hogy sokat gyorsít a kereskedésen, ha meghiteleznek vásárlásokat, és így magasabb szinten pörgetik a gazdaságot. A befektetési tevékenysége a bankoknak egészen a 20. századig váratott magára, mert mint majd látni fogjátok, alapvető ellenérdeke a banknak.

Ugyanis, az igazán nagy nyereséget egy bank hitelkihelyezésből ér el a mai napig. A működés rendkívül egyszerű: Az ügyfél kölcsön adja pénzét a banknak használatra, a bank pedig a "sok kicsi" összeget egységesítve nagy összegű kölcsönök kihelyezését valósítja meg. A kölcsönvett pénzért ún. betéti kamatot fizet a bank a kölcsönadó ügyfélnek, a kihelyezett hitel után pedig ún. hitelkamatot szed a bank a meghitelezett ügyféltől. A két kamat különbségét hívjuk kamatmarzs-nak, az a bank nyeresége.

Mégis felmerül a kérdés, hogy mekkora lehet a bank által kihelyezett hitel összege?

Kéretik kapaszkodni: egy bank a nála elhelyezett betétek 15-20 szorosát kitevő összeget helyezhet ki hitelként!!!!! (legalábbis az aktuális tartalékképzési elvek mellett).

Ha még azt is hozzáteszem, hogy a magyarországi bankok körülbelül 14-15% kamatmarzzsal dolgoznak, teljesen egyértelmű, hogy a bankoknak a hitelkihelyezés az első számú érdekük.

És ezzel tulajdonképpen megválaszoltam azt az állításomat is, miszerint a banki befektetések (értsd ügyfeleknek nyújtott befektetési szolgáltatások) miért állnak gyökeres ellentétben a bank üzletpolitikájával. Ha ugyanis az ügyfél befektetési alapba (vagy közvetlen értékpapírba) helyezi a pénzét a bankbetét helyett, akkor a bank annyival kevesebb fedezet mellett tud kihelyezni, azaz annyival kevesebb hitel után "ketyeg" a hitelkamat. Illetve egészen pontosan a befektetésként elhelyezett összeg 15-20-szorosának megfelelő összeg hitelkamatát veszíti el a bank.

Innentől kezdve egyértelmű, hogy a banki befektetési alapokat csak a piaci verseny kényszerítette ki, és a bank nem nagyon töri magát a jó befektetési alapok működtetésére.

Visszatérek még a bankbetétre, mint befektetési formára.

Gyakorlatilag a dolog működése a következő: ügyfél odaadja pénzét a banknak, a bank kihelyezi ezt a pénzt a reálgazdaságba (hitelként, tőzsdén, stb.) szép nagy hasznot eltesz magának, és az ügyfélnek diktátum jelleggel kb. 6%-ot ad vissza.

A probléma csak az, hogy ez a kb. nettó 6% jóval kevesebb, mint az infláció (na nem a hivatalos, hanem a valós...)

Azaz, ha valaki bankbetétben tartja a pénzét, akkor gazdagítja a bankot, a pénze pedig még a reálértékét sem tartja meg. (évente közel 2%-ot veszít az értékéből a pénze).

Ténykérdés, hogy a párnacihánál egy fokkal jobb megoldás...

Mégis, mire jó akkor a bankbetét?

Biztonsági tartalék tartására, fizetés fogadására. Az ideális összeg kb. 6 havi megélhetést biztosító pénzmennyiség. Ennél többet tartani bankbetéten kész ráfizetés.

Amennyiben valakit érdekel egyéb megoldás, úgy kommenten keresztül jelezze felém (elérhetőség!), vagy olvassa a később megjelenő bejegyzéseimet!

Azért azt elöljáróban elmondom, hogy teljes mélységű konkrétumot csak személyes tanácsadás során árulok el:)

Tisztelettel:

zsvars